2013. május 4., szombat

Texas Chainsaw 3D (2013)


Hogy őszinte legyek, a pár szavas ismertetőket olvasva, nem sok fogalmam volt, mi is ez a Texas Chainsaw 3D, remake, reboot, netán a régi sorozat folytatása? Mindenesetre bizakodóan ültem neki, szentségtörés, de a remake nekem jobban bejött a klasszikusnál, ami szintén nem rossz, viszont a technika azóta sokat fejlődött, akárcsak az ízlések és pofonok (lehetőleg jó nagy sallert a tárgyalt film készítőinek), valamint az a utána készült előzményfilm is, bár a műfajt nem váltotta meg, de korrekt, egyszer nézős darabot sikerült összehozni.
Akkor mi is ez az ugyanazon a címen (plusz a 3D) kidobott darab? Nem remake, egy kvázi folytatás, amely inkább a Texas-saga mellékágát képezi , de nem itt vannak a fő bajok.
Kezdődik a film, látunk az eredeti első részből a stáblista közben néhány flahsbacket, innen veszi fel jelen cikkben tárgyalt mű a fonalat. Nem is rossz ötlet, ( bár a Halloween 7-ik epizódjában próbálkoztak az előző részek semmibe vételével) az elgondolás nem is rossz, viszont a kivitelezés, történetbonyolítás, azok ott is hagytak nem kevés kivetnivalót)
Térjünk azonban lényegre: közvetlenül az 1974-es film utáni eseményekkel kezdünk, tanúi lehetünk, ahogy a jóindulatú feka sheriff (miafene, 60-as években néger sheriff a rasszista Délen, vagy mégsem volt annyira fasisztoid vidék, a szívemnek oly kedves Southland?) egyedül, mert egy tömeggyilkos famíliához természetesen SWAT kommandó, Nemzeti Gárda nélkül szokás kimenni ugyebár, de ugorjunk át ezen, egyenlőre még jóindulatúan, lesznek később ennél jóval nagyobb bajok is a múvival. A sheriff egyezséget köt a galád családdal, Bőrpofát kiadják, ő elviszi a balhét , és mindenki jól jár, az áldozatok meg le vannak szarva -vicces jelenet, amikor id. Sawyer lebassza Bőracú barátunkat, miért volt olyan hülye hogy élő tanút hagyott... Ekkor jelennek meg a Zs-kategória sablon redneckek, a jó öreg texasi mentalitás folytán nem pöcsölnek, nagyon helyesen szétlövik a freakokat, látunk megrázónak szánt képeket, óhatatlanul felidéződik bennünk Rob Zombietól a Devils Reject, a rendező itt is valamilyen oknál fogva mindenáron szimpátiát akar kelteni a nézőben a kannibál őrültek iránt, ekkor azért már kezdtem felhúzni a szemöldököm. WTF? A jó néhány, jobb és kevésbé sikerült- a gyalázatos New Generationt inkább borítsa a feledés örök homálya - után most hirtelen szánnunk kéne az eddigi részekben vérszomjas, belterjes állatoknak beállított gyilkosokat? A vidám lincselés közben az egyik suttyó egy félreeső helyen rálel a Sawyer család nem valami jó bőrben lévő hölgy tagjára, aki egy kislány csecsemőt szorongat. Ennek a megható jelenetnek a szimpatikus redneck egy jól irányzott fejbe rúgással rövid úton véget vet, a csecsemőt azért elviszi, az asszony úgyis meddő, há' jó lesz a Sawyer kölyök is. Ezután ugrunk egy jó nagyot az időben, a kiskölyökből időközben egész szemrevaló teremtés lett, Heather vígan éli Texastól jó messze, a szokásos amerikai átlagtinik életét, ami főleg dugásról, buliról és füvezésről szól, mígnem egy nap értesítést kap az igazi nagyanyja haláláról, némi hótfölösleges családi dráma - de legalább látjuk, hogy mostohaapu ugyanakkora tahó maradt, mint huszonvalahány évvel ezelőtt - után úgy dönt, kiruccan Texasba, elvégre illik felkutatni a családi gyökereket. Ahogy a slasherekben szokás, csatlakozik a pasija, barátné, barát -elvégre kellenek a hullajelöltek - bepattannak az ütött-kopott Volkswagen mikrobuszba (csak nem utalás az ősfilmre?), stoppos is akad útközben, és irány Texas! Odaérve kábé akkora meglepetés éri a szereplőket, mint a nézőt: Heather biza nem kevés pénzt, és egy kurva nagy luxuskastélyt örökölt, naná, hogy indulhat a buli, aminek mi már sejtjük a végét. Sokat nem kell várnunk, amíg a csapat felfedező útra indul a városkába, ahol éppen tombol a karneváli láz, a sunyi képű stoppos genyó közben nekiáll pakolni az értékeket, egyedül a pincében található megerősített vasajtóval nem boldogul... kezdetben. Tolvaj előtt nincs akadály, próbálkozását siker koronázza, amitől nem lesz túl boldog, ugyanis megjelenik öreg barátunk, Bőrarc, sokunkkal egyetemben ő sem kedveli a besurranókat, ezen véleményének egy bárddal hangot is ad. Ezt követően egy darabig a szokásos horror klisék mentén halad a történet, és a visszatérő fiatalok hamarosan szerves részeit képezik Bőrpofa emberi arcokból készült gyűjteményének... Ezt a részt szokatlanul gyorsan letudják a készítők, a társaságból egyedül Heather menekül meg. Kábé idáig nézhető a film, kissé unalmas, de elvagyvele slasher. Ami viszont ezután következik, az egy gyakran használt, nem túl szép indulatszó sorozatos ismételgetésére késztetett. A rendőrségen Heather ugyanis megtudja az igazat, hogy a város végzett bájos kis családjával, a "gonosz" főlincselő, aki időközben polgármester lett, és a régi társaság úgy dönt, ezúttal nem végeznek félmunkát, pokolra az utolsó két Sawyerrel is! Ezt követően tanúi lehetünk egy szívet melengető családi összeborulásnak, majd a két megmaradt családtag leszámol a "szemét" városiakkal, a lelkifurdalással küzdő sheriff sunyi asszisztálása mellett, a "gonosz" önbíráskodók elnyerik jutalmukat, a két unokatestvér meg él boldogan, a nyugodt, családi idillt esetleg a láncfűrész hangja zavarja majd néha meg.
Ezt most mi a fasz volt, tényleg komolyan gondolták, az író, rendező, és mindenki, aki kifosta ezt a ganékupacot, hogy előbb áldozatot, majd hőst csinál Bőrpofából, a debil kannibál családból, és azokat az embereket teszi meg szemétládának, akik az igazi békebeli déli igazságszolgáltatást alkalmazták a nekrofil, emberevő, szadista tömeggyilkosokkal szemben? A horror ikonokat kissé faramuci módon ugyan, de pont azért szeretjük mert gonoszak, amikor viszont szándékosan pozitív hőst csinálnak belőlük, a devianciát dicsérve, rögtön elvesztik a szimpátiánkat. Rob Zombie hasonló hibába esett a Halloween remake-jeivel Mike Myerst szinte piedesztálra emelte, szerencsére a közönségnek ez már sok volt, és az eredeti koncepció hála az égnek, csak rendezői változat formájában látott napvilágot.
Mindezeket figyelmen kívül hagyva, a film egyébként is csak úgy hemzseg a számtalan logikai bakiktól kezdve a sima hülyeségig egyaránt. Sawyerék nem éppen a jómódú, felső középosztályból kerültek ki, éldegéltek a mocsár közepén, lerobbant viskójukban, mivel lakberendezőre nem tellett, emberi testrészekkel csinosítgatták a kicsiny, ámde barátságos családi fészket. Akkor kérdem, mégis, hogy a picsába tett szert a nagyi egy olyan kastélyra, amit bármelyik hollywoodi celeb is megirigyelne? Erre nem kapunk semmi választ, de legalább (ezzel is) sikeresen hazavágták a Texasi sorozat hangulatát, a bűzlő, aligátoroktól hemzsegő mocsárvidéket, a sivár, lepusztult környezetet, egyszóval mindazt, ami megadta a sorozat sajátos beteg hangulatát. Az idiótábbnál is idiótább jelenetekről nem beszélve: képzeljük el amint Bőrpofa üldözi az unokatesóját (akkor még nem tud a családi kötelékről), a kastélyból kimenekülve a csaj hiphop a vidámparki karneválba csöppen, ahol fűrészes haverunk több száz ember előtt kergeti... miközben mindenki: a) bámul b) sikoltozik c) senkinek eszébe nem jut ledurrantani, pedig állítólag a leginkább fegyverbuzi amerikai államban járunk.

Az említett, filmvégi megható családi dzsembori végleg a no comment kategória: a kedves kis tinilány felfedezi a családi köteléket, a nagy összeborulás közben úgy látszik megfeledkezik arról, hogy az unokabratyó lazán feltrancsírozta a pasiját és a barátait, a többi ártatlan áldozatról nem is beszélve...Igazán megható a testvéri szeretet ily módon történő megnyilvánulása.
A kivitelezésről is ejtsek pár szót, meglehetősen PG 13-ra vették a vérfröcsögős részeket, pár véresebb jelenet kivételével ne számítsunk gore áradatra, a "főgonosz" lincselő halálánál ráadásképpen szánalmasan kilóg a CGI lóláb.
Összegezve, ha a patinás névtől eltekintünk, egy gyenge-közepes, kissé unalmas slashert kapnánk, de mivel ez a köpedék egy legenda címét meri viselni, ez így nem más, mint a sorozat meggyalázása. Ami talán adhatott volna némi pozitívumot, egy pörgősre vett, leszakadó testrészekkel és természetesen csöcsökkel sem spóroló darab, azonban ez a fércmű még ezen a szinten sem képes teljesíteni: gyakorlatilag fél óra után a film elveszti a kohéziót, egy vontatott, logikai hibáktól hemzsegő katyvasz lesz, amely még - ha a címtől jószívűen el is vonatkoztatnánk- tucat horrorként sem állja meg a helyét. Nem vagyok ellene az újításoknak, lehet jól is csinálni, de hozzá nem értő kezekben lehet egész franchise - t is tönkretenni, mint azt a két Halloween is bizonyította. Személy szerint nagyon remélem, akárcsak a Halloween II. remake csúfos bukása után, ennek is reboot lesz a vége, és John Luessenhop rendezőt Rob Zombie-hoz hasonlóan még a forgatás környékéről is kitiltják. Talán a két úriember, meg nem értett zsenik?, összejöhetnének, csinálhatnak akárhány pszichopatákat, gyilkolást, legkülönfélébb perverziókat dicsőítő filmet, csak a horror ikonoktól tartsák távol magukat. Előre is köszönöm.
10/1
P.S: a cikk során a gonosz szó szándékosan került idézőjelben párszor, ugyanis nem tudok elítélni olyan embereket, akik jogos felháborodásukban úgy bánnak el ilyen szubhumán lényekkel, ahogy azt megérdemlik, még így is negyedannyi szenvedést okozva, mint amit azok okoztak áldozataiknak. Ez persze csak egy film, azonban valahol keresztmetszete a napjainkban divatos nézetnek, amely szerint nincsenek aberráltak, csak különleges emberek. Az írás kissé indulatosra sikerült, személy szerint én azért javasolnám ezeknek a toleranciabajnokoknak, fogadjanak örökbe néhány ilyen kedves kölöncöt  A sorozat rajongóinak pedig az első három részt, valamint a remake -et és az előzményfilmet. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: