Halálos menedék - Seven Below (2011)

A "Halálos menedék" -re magyarosított "Seven Below" című film esetében szigorúan a pszichológia szabályai szerint kell eljárnom. Nevezetesen az egész hasonlatos a poszt-traumatikus stresszhez... Valahogy beleégett az elmémbe, és egyszerűen nem tudok szabadulni tőle, pedig nagyon szívesen tenném. Ezért gondoltam, hogy kiírom magamból ezt a fájdalmas emléket. A belém vésődés lehetséges oka, hogy szinte alfában néztem, az álom és ébrenlét határán, abban a tudatállapotban, amelyben az elme fogékonyabb mindenre. Ez persze okozhat ám egészen szép emlékeket és flashback-eket, amennyiben az ember egy pornófilmet, netán egy kellemes és hangulatos horrort néz végig. De ez bizony egyik jelzőre sem alkalmas. Szerencse, hogy a munkahelyemen néztem végig, mert itthon nem bírtam volna húsz percnél tovább nézni. A film ugyanis, hogy azt ne mondjam, teljességgel "megalapozatlan". Semmiféle motivációt nem lehet felismerni benne, sem az események, sem a szereplők viselkedésében. Mintha a rendezői instrukció az lett volna, hogy mindenki viselkedjen természetellenesen, mintha az általatok alakított karakterek tudnák, hogy egy horrorfilmbe csöppentek volna bele. És több sem kellett, mértéktelenül észszerűtlen és értelmetlen másfél órának lehetünk szemtanúi. Hogy mire gondolok? Például, ha az út szélén meglátsz egy nőt, fehér ruhában, mitől ijedsz meg? Mitől lesz baljóslatú és félelmetes egy régi ház abban a szent pillanatban, ahogyan belépsz oda? Miért kell mindenképpen úgy viselkedni, hogy a néző feltétlenül megerőszakolva érezze elméjét, hogy "mi igenis egy hátborzongató történetet akarunk neked eladni", ezért már a kezdetektől kényszeresen  mindenféle ok nélkül mindenki erőltetetten baljós jeleket vél felfedezni. Ekkor már valójában én éreztem a sötét és lopakodó félelmet, hogy ez a film egy rakás szar. És lőn, rettegésem beigazolódott. Nem beszélve a végén nyitva hagyott kérdésekről. 

Minthogy: "Miért is néztem végig?" vagy "Ezmivoltez?"... De lapozzunk a történet elejére, ahol rögvest egy teljesen értelmetlen baszásba csöppenünk, nem tudom, mi jelentősége van ebben az egészben annak, hogy apuci hazavisz valami kurvát, és anyu nem beszáll a partiba, oktalan módon, hanem felháborodik, majd némi vért folyat ennek következményeként orrából. De menjünk át efelett, biztosan el kellett lőni a szex patront, na ezzel is megvolnánk, noha ettől még ugyanolyan vérszegény a múvi... De ím, érkezik a család fogadott gyermeke, egy unszimpatikus fiúcska, remélem nem kapott cukorkát ezért a színészi játékáért, és lemészárolja a nagyitól kezdve a két húgáig az egész famíliát, erősen mesterkélt akciókban. Mindez történt a múltban, napjaink előtt 100 évvel. És akkor ugorjunk a jelenbe: egy csoport utazik valahol a világ végén, a Sierra Mountain környékén egy kisbusszal. Egy fiú testvérpár, akik kissé buzisak, egy házaspár, amely jeges elhidegülésben dermed éppen, és egy orvostanhallgató, aki valami kongresszusra készül. A benzinkúton megismerkednek egy fiatal csajjal is, aki a kissé sokáig elhúzott jelenet alapján üzen nekünk: még fogtok látni később. Megtudjuk az autórádióból, hogy veszélyes, jujjdeborzalmas tornádó közeleg. Majd fának mennek, mert egy fehér ruhás nőt lát a sofőr az úton. Ennek meg is lesz az ára, mert mint felesleges karakter, ebbe bele is hal. Szerencséjükre (?) megérkezik Jack (Ving Rhames), aki felajánlja, hogy nem messze van egy bázi nagy háza, pihenjenek ott meg, és a vészesen közeledő vihar elől megbújhatnak. A fenyegető iszonyú vihar, amelyet néhány órával később is úgy jellemeznek, hogy már perceken belül a nyakunkon van, kimerül egy zivatarban, amilyen mostanában hazánkban is szokott jönni, de Magyarországon a gyerekek még lent fociznak olyan időben a játszótéren. A kis csapat elfogadja a meghívást, és a halott sofőrt csak úgy az út szélén hagyva a busszal együtt, elmennek a házba.. Tadamm, találjátok ki melyikbe, igen az a szörnyű épület, amelyben sok évvel ezelőtt megtörtént a családirtás! Itt, most ejtsünk néhány szót Jack-ről. Cowboynak öltözött nagydarab néger, a jól faragott karaktere (haha) kimerül szivarozásban, (lehetne G.I. Joe is, ott is ezt jellemvonásként értékelték a mese alkotói) és hogy teljesen hülyéket mond, olyan jelentőségteljesen, mintha az olyan mondatoknak iszonyú súlya lenne, hogy: "A kórház két órányira van", vagy hogy:"Közel álltál anyádhoz", vagy, hogy a fürdőszoba merre található. Megérkezvén az inkább rohadtul régimódi, mint baljóslatú hodályba, kiderül, hogy az elhidegült pár hím tagja, akit maga Val Kilmer őőő... "alakít" a baleset során beütötte a fejét, és különben is paranoiás, és az eddig normálisan viselkedő fickó hirtelen gyógyszerekre szorul, és kábán lefekszik, mindenféle hallucinációkat hallva és látva, majd helyettesítve a horrorokban megszokott részeges öregembert, figyelmeztet mindenkit, azonnal el kell hagyniuk a menedéket, mert nagy veszély leselkedik rájuk! 
Amúgy Val Kilmertől nem áll túl messze a "részeges öregember" figurája, ahogyan elnézem, a való életben sem... Itt-ott kísértetek bukkannak fel eközben, cseppet sem ijesztően, és a testvérpár egyik tagja úgy dönt, elindul vissza Jack autóján a benzinkúthoz, telefonálni. Nem t'om mi volt olyan fontos, talán pizzát akart rendelni, vagy éppen csak azért volt szükség erre, hogy nicsak útközben találkozzon Coutney-vel, az ott megismert pultosnővel, akinek éppen bedöglött a kocsija, és elfogadja a fiatalember gáláns segítségét... A sors érdekessége, hogy néhány óra múltán olyan dolgokat mondanak egymásnak, mintha egy élet óta szerelmesek lennének, hogy "csak veled voltam boldog", meg ilyeneket.. Szóval visszatérnek, és Val Kilmerünk meghal, valószínűleg szégyenében, hogy hová is süllyedt a nagyszerű "The Doors" óta, vagy a "Top Secret" után. Elhunyása oka egy "horzsolás a nyakán", jelenti igen tanult orvostanhallgatónk. Óhh, úhh, most jön az izgalmas bizalmatlansági jelenet, és a kiborulás, de hogy a picsába van az, hogy még ez is olyan lanyha, és fárasztó, hogy az ember csak a szemét dörzsöli...? Aztán jönnek az érdektelen párbeszédek, melynek során olyanokat osztanak meg néha egy vadidegennel, amelyet még a legjobb ismerősöknek sem mondana el az ember. Megint néhány szellem, itt-ott, majd a medikusunkat holtan találják. Szőke hercegünk, aki visszaállított a csajjal, felfedez egy kis szobát, amelyben megleli az épület múltjának sötét titkait tartalmazó újságkivágásokat, és egy száz éves fotográfiát Jack-ről. És megjön az is, és elmeséli mi is történt itt régen, hősünket meg valahogy baszottul nem érdekli, hogy ki a fene is ez a nagydarab feka? Minket meg már mondjuk az egész nem érdekel, csak nézzük a tésztaszerűen elhúzott történetet, hallgatjuk a túljátszott Ving Rhames hülyeségeit. Aztán elindulnak végre a tejszerű ködben a háztól el, mintha eddig ugyan nem tehették volna meg. Itt bokaficam az erdőben, váljunk szét, aztán halódjunk meg. És eljő a végkifejlet, aminek kurvára nem sok értelmét látom, mondjuk ezt a az egész filmre kiterjeszthetem. Vontatott, mint egy lerobbant Dacia, és annyira izgalmas és feszültséggel teli, mint mondjuk egy bibliamagyarázat a Jehova Tanúitól. Nem mondhatnám, hogy keveset hoztak ki a sztoriból sajnos, mert ebből a történetből semmit nem lehetett volna felépíteni, úgy lyukacsos és széthulló ahogyan van. Mint cikkünk elején írtam, "alaptalan". Nem volt mire felépíteni az egészet, és amit rá is termeltek, az is szar és lényegtelen, semmitmondó. Forgatókönyvírónk és rendezőnk is egyben Kevin Carraway, akinek mindösszesen eddig két mozija készült ezzel együtt, ezen kívül még a "The Fear Chamber"-t direktorálta, amely az imdb tanúsága szerint még ennél is kevesebbre lett pontozva. Azt hiszem bízvást állíthatom, kedves Olvasók, hogy bármennyire is horror az is, erősen kerülni fogom. A szereplők pedig mintha maguk is éreznék ennek az egésznek a tökéletlenségét, a túlzottan ripacskodó Rhames-en kívül (ez sem pozitívum) nem izzadnak sokat az alakításaikon, csak amolyan "Barátok közt" színvonalon. Nem beszélve a totálisan irracionális magatartásokról, ahogyan viseltetnek a marionett-karakterek...  A jobb sorsra érdemes Kilmer is csak éppen hogy nem fordul ki a forgatásról egy felesre, de érezhetően kelletlenül és erőltetetten játszik. Vérszegény kísértethistória, zsúfolva rosszabbnál-rosszabb klisékkel, azokat is elcseszve tolják az arcunkba. Abban bízom, hogy a stáb nem dőlt hátra forgatás után elégedetten, hogy hijnye de faszagányosat alkottunk gyerekek, megérdemlünk egy kis piát és pinát. Gyaníthatóan abba azért több munkát fektethettek, ha meg is történt. Unalom. Erőltetettség. Szenvedés. Vigyázat, a film feszültséget, eredetiséget, izgalmat nyomokban sem tartalmaz. Az operatőri munka is nulla, kéremszépen, egy darab élményt nem tud produkálni. Nagyon sajnálnám jobb sorsra érdemes színészeinket is, hogy ide jutottak, ezt kell tenniük a megélhetésért, ha nem tudnám, hogy még így is többet kerestek egy ózdi bányásznál, ami rendkívül felháborító számomra... Egyetlen pozitívum az egészben az a lekváros bukta volt, amit a nézése közben elfogyasztottam. 10/ 1, és most felfelé kanyarítottam.

1 megjegyzés:

hb írta...

Már a trailer is elrémisztett...

 
Copyright © Filmboncolás Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur