2012. október 18., csütörtök

Lost Boys: The Thirst (2010)


Volt egyszer, azokban a csodálatos nyolcvanas években, két, azóta kult státuszt kivívott vámpírfilm, a Near Dark és a Lost Boys. A maga módján mindkettő szakított a hagyományos vámpírábrázolással, nem volt a szívtipró Lugosi, sem a vadállat Cristopher Lee. A hasonlóság nagyjából ennyiben kimerült, míg az előbb említett műben hegyesfogú barátaink gyakorlatilag pár white trash bűnözőből álltak, akik basztak a keresztre, és a hagyományos ellenszerekre, tulajdonképpen igazi lelkiismeret nélküli brutálállat bűnözők voltak (ismerős gondolom, elég a bűnügyi rovatot átlapozni), mellékesen örök élettel bírtak, és nem igazán kedvelték a napfényt... Viszont sokkal inkább előnyben részesítették a nagy kaliberű lőfegyvereket, mint az elegáns-erotikus nyakcumizgatást. A másik film konvencionálisabb volt, azonban itt már megjelentek a Twilight-féle trágyák előjelei,tinifilim, romantika, akadt jócsaj vámpírlány-fiú, és a poénok sem hiányoztak, az említett sötét, brutális és komor hangulatú filmhez képest egy tipikus (az akkori) MTV-generációnak szánt horror-vígjáték volt. Mégis kurva jó volt, mert nem ment át giccsbe, tudom unalmas a Twilight-ot fikázni, de ha olyan jólesik:), Meg volt az egészséges egyensúly a horror és poénok között, nem véletlen érdemelte ki a klasszikus státuszt.
2008-ban a producerek úgy gondolták ideje némi rókabőrt lehúzni, csináltak egy folytatást, a mostani vámpírfilmek trendjét próbálva meglovagolni, volt ott minden amiből sikert reméltek, emós vámpírgyerekek, nyáladzás minden mennyiségben, mondanom sem kell:kurva szar lett, Tom Savini pár perces szereplése ért valamit az egész moslékban.
Ezek után, sok jót nem vártam a harmadik résztől, pláne hogy csak dvd-n jött ki. Azonban, ritkán, de akadnak kellemes csalódások is, látszik az alacsonyabb költségvetés,de dicsérendő, hogy próbáltak visszatérni az első rész hangulatához, és ez többi-kevésbé, de sikerült is. Mivel az első részben még tini fiúcska Corey Haim a hollywoodi celebek népbetegségben (kokó, csak nem a bokszoló, hanem a nála jóval keményebb miatt) elhunyt, ebben a részben az alapfilmben is szereplő Corey Feldman - ra bízták a főszerepet, nyilván követték bizonyos szintig a mai vámpírfilmek trendjeit is, de szerencsére ezzel nem estek túlzásba. Azt kell mondanom, a low budget ellenére ez a film baromi jól sikerült, a vámpírok gonoszak, brutálisak, nyoma sincs a mai transzvesztita, sápadt emós köcsögöknek. A történetről röviden: a producerek szerencsére (!) úgy döntöttek, hogy balul sikerült második részt teljesen mellőzik, és készítettek egyfajta rebootot - némi Penge utánérzéssel.
Tehát, az első rész után az azóta hivatásos vámpírvadásszá avanzsált Frog (Feldman), békésén, vámpírok gyilkolászásával és irdatlan mennyiségű alkohol fogyasztásával tengeti Postal Dudehoz hasonló életét, és mellesleg baszottul rühelli a romantikus vámpírábrázolást. Remek fricska, a műfajt elcsesző Anne Rice-al szemben, de a Twilight is megkapja a magáét - bónusz pont! hősünket egyik nap felkeresi a romantikázó vámpírregények bestseller írónője - szintén egyértelmű az utalás Rice-ra, csak sokkal jobb bőr a csaj:), segítsen már a vérszívók által elkapott tesóját kiszabadítani. Közben belekeveredik az eseményekbe egy diszkót üzemeltető menőgyerek vámpír DJ is, természetesen neki is a világuralom a cél - van egyáltalán olyan főgonosz akinek nem az?:D Ő fog elég bonyodalmat okozni a film során. Frog némi lecseszés-" a vámpírok nem romantikus hősök" után, amolyan Bruce Willis-féle másnapos állapotban elvállalja végül a melót, és ezután már csak a darálás következik: hullanak emberek és vámpírok egyaránt, a vérfröcsögést néhány poén jól időzítve szusszanásnyi időre megszakítja, ráadásul még egy filmvégi duplacsavarra is futja.
Annak ellenére, hogy nem egy Magyarország éves költségvetését felemésztő darab, dicsérendő, hogy a szűkös keretek ellenére, de a trükkmesterek kitettek magukért, és a forgatókönyvírók is egy túlzott agymunkát nem igénylő, de pörgős darabot hoztak össze. Kiemelendő még a jól sikerült operatőri munka, különösen jó a repülős jelenet, az alatta felcsendülő, első részből átvett, de modernizált "Cry Little Sister" nóta is szívet melengető volt - pedig alapból rühellem a feldolgozásokat.
A remek első rész, és a pocsékra sikerült második után, nyugodt szívvel ajánlom a hagyományos vámpírfilmek kedvelőinek, még ha akkora bizalommal is állunk neki, mint szerény személyem, garantáltan kellemes csalódás. Nyilván érződik a szűkösre szabott büdzsé, néhol a CGI lóláb is kilóg, de ha nem ezekre vagyunk ráindulva, kellemes, agykikapcsoló másfél órában lesz részünk, nem világmegváltó darab, a klasszikus első részt sem űbereli nyilvánvalóan, de egy kellő odafigyeléssel elkészített, szórakoztató darab, ami kiköszörüli a borzalmas második által okozott csorbát. Külön dicsérendő, hogy a direct-to-dvd volta ellenére össze sem hasonlítható minőségileg a dvdre készült filléres vackokkal, az egekig nem dicsérem, ez egy B-film, de a jobban sikerült fajtából, ami nem is akar többnek látszani, nincs álművészkedés, filozofálgatás, van helyette zúzás, vérfröcsögés és poénok.
Részemről jöhet a negyedik rész, ha ez a színvonal marad.
Egy jó 7/10-es számomra.

Nincsenek megjegyzések: