2012. január 27., péntek

A tetovált lány - The Girl with the Dragon Tattoo (2011)

Régen vártam ezt a filmet és nagyon féltem attól, hogy nem fog tetszeni. Eleve előítéletekkel foglaltam el a helyemet a moziban, mert feleslegesnek tartottam egy már tökéletes film feldolgozását. Ám fel lettem világosítva a média által, hogy ez nem AZ A FILM feldolgozása, hanem a regény egy újabb adaptációja, és micsoda csoda került ki a rendező David Fincher kezei közül. Én vártam a „FINCS” hatást, de az csak nem akart eljönni.

Tudom nem összehasonlítani kellene a 2 filmet, de valahogy nem tudok elvonatkoztatni, és ezáltal nem rávilágítani, hogy miért is tetszett jobban a svéd verzió, még ha az nem is követte annyira a regényt, mint ez. Amikor a „CAST” felirattal megindult a szereplők és a közreműködő stáb ismertetése partneremhez fordulván csak annyit tudtam szólni: kétes érzelmekkel távozom a moziból! Mondtam ezt úgy, mint egy csalódott kislány, aki nem a várva várt játékot bontja ki az ajándékcsomagolásból.Tényleg kavargott bennem minden, a gyomromban a kukorica, agyamban a kritika, aztán az órára tekintve azért beláttam, egészen lekötötte a figyelmemet a film, és nem éreztem a két és fél óra elteltét.

A sztori ismert, bár a kisebb változtatásokból azért nagy különbségek is adódtak, főleg a végén, de azért nagyjából ugyanaz történt, mint a svéd változatban. A színészi játék nem tetszett, és inkább a túljátszás – ami jellemző Amerikára – tette tönkre és sablonossá a színészekre osztott szerepet.Nagyon beharangozták és agyondicsérték a hekker csajt alakító Rooney Marát, de rám nem volt olyan hatással, mint Naomi Rapace. A szinkronját meg egyenesen elcseszték, olyan volt mintha csak felolvasná a szövegét a kedves magyar hang. Az tény, hogy Daniel Craig sokkal sármosabb és a popója is kerekebb, mint elődjéé, de a Michael Nyqvist formálta szereplő hétköznapisága miatt szerethetőbb volt. Ezt inkább rónám fel a rendezőnek, mert nem hagyta kibontakozni főhősünket, s nem úgy alakította a jeleneteket, hogy élethűen tudja előadni, például a halálfélelmét lent a pince mélyén.

A „hálivúdi” bakik nem hiányozhattak amiért megint azt éreztem hülyének néznek bennünket nézőket: száguldozni egy motorral sisak nélkül, úgy hogy a szemünk se rebben elég merész dolog…

Sokan a zenét is nagyon hiper-szuper megaextra jónak írták le, és hallották meg, de nekem az sem tetszett. Szerintem az eredeti filmben sokkal drámaibb és baljósabb, itt meg csak a hatásvadász hangeffektek idegesítették a dobhártyámat.

Az, hogy mivel töltötték ki a játékidőt fogalmam sincs. Mindenbe kicsit belepiszkáltak, aztán csak a kérdőjel maradt volna a fejemben, ha nem ismerném a regényt. A tetovált lány címet adni értelmetlen volt, mert ez a film nem Lisbethről szól, ugyanis nem derül ki, hogy miért is olyan, amilyen, hogy most miért megy szembe a társadalmi elvárásokkal, miért bizalmatlan az emberekkel, főleg a férfiakkal. Nem tartom magam perverznek, de gyámját sem találtam olyan visszataszítóan undorító szadista állatnak, és a megerőszakolós részek sem voltak annyira megrázóak számomra, mint a másik rendezésben. És nem az én hibám, hogy nem találtam annak!

A 18-as karikát túlzásnak is tartottam, mert lássuk be a mai fiatalság sokkal durvább dolgokat néz az Internet, de akár az esti híradó által.

A gyilkosságok feltárása elég felszínes, felsorolják a bibliai idézeteket közben egy-két távolról mutatott fotó sejteti, hogy mi is történt. A náci vonalat itt nem erőltetik, melyen meg is lepődtem lévén, hogy amerikai filmről van szó. (Bár a könyvben sem volt nácista gyilkosságsorozat, mint inkább perverz emberi elmebetegség.)A film utolsó 10 perce teljesen felesleges, azt egy percbe is bele lehetett volna sűríteni, mert így sem értettem egy kukkot sem abból, hogyan forgatja ki vagyonából a hekker lány a milliárdos maffiózót.

Összegezve: Nem volt olyan rossz film ez, mintha kétszer olyan rossz lett volna, de én a rendező helyében hagytam volna a büdös picsába… Újat nem hozott, a régiből elvenni nem tudott. Azt gondolom, ha valaki nem látta a svéd verziót, annak „lehet”, hogy tetszeni fog, de én már azonosultam azzal a változattal.


Nincsenek megjegyzések: