2011. február 27., vasárnap

Devil's Playground (2010)

Jó estét, jó szurkolást!

Amikor nekiültem filmet nézni, nem sok információm volt mire is vállalkoztam. Valami halovány szeletelés derengett az agyam leépült szegletébe. Az elsődleges cél a szórakozás volt, rémüldözni egy picit. Na jó, megpróbáltam rettegni és erre nincs is alkalmasabb, mint valami horror. A másik ok, idén még nem nagyon adtam életjelet magamról. Nyugodt kis esti hentelés egyedül a sötétben. Első benyomásként arra tippeltem megint a franciák nem bírtak nyugodtan ülni a valagukon és előhozakodtak valami néznivalóval a vérre szomjazóknak. Tévedtem, nem ők hanem a britek voltak. Ami a Legenda vagyok -ban az influenza elleni oltás, az Ördög játszóterében az erőnlétet szolgáló dopping-szer. A szolid gyógyszerkísérlet nappali rémálommá változtatja a szigetország lakóinak életét. Az anyag mellékhatásai végzetesek... mindenkire akit beoltottak, akiket nem szúrtak meg, azokra meg a beoltottak halálosak. Az orvosok tehetetlenek. Miután sorra jobb létre szenderülnek a kísérleti önkéntesek, csak Angela (MyAnna Buring - Barlang 1-2 ) maradt életben, ő meg eltűnt. Mindenki őt keresi. Tesó, a pasi, a nagydarab biztonsági „fogdmeg” ember. Nagyjából ez az egész film cselekménye. Közben a mutáció rohamosan terjed. Igen, ez egy újabb zombis csemege.

Joe (Danny Dyer - Futball faktor, Dog House, Csapatleépítés) a felfüggesztett zsaru és Rob (Sean Pertwee - Doomsday, Mutáns krónikák) az igaz barát is igyekszik Angela nyomára bukkanni. Szépen lassan megismerkedünk a figurákkal a szálak is összefonódnak. Mindenki ráérez a neki előre megírt szerepre, alkalmazkodik karakteréhez. Cole (Craig Fairbrass - Fehér zaj 2, Futballmaffia) a Cég verőlegénye rádöbben milyen sok vér tapad a kezéhez és a jobbnak gondolt szereplők (az első benyomás) kénytelenek ráébredni nem lesz potyajegy a mennyországba, a pokolba juthatnak. És hogy ne kelljen sokat várni a nagybetűs SÁTÁN személyesen küldi a felszínre seregét. Annyira szépen fogalmaztam, ez már maga az irodalom, vagy nem is, inkább költészet. Hehehe. Az emberek feleszmélnek, csak statiszták egy kibaszott zombis filmben. Anglia meg szép lassan felemészti önnönmagát...habár, a felzabálja jobban leírná az eseményt. :)

A fentebb említett szereplők is igyekeznek minél tovább életben maradni, addig szép lassan lekerülnek a maszkok és előtör az emberben lakó taktikus. Logisztikus meg miegymás. A lét a tét. Sajnos ez a mottó már foglalt, de úgy teszek mintha még sehol sem hallottam volna. A szereplők sorsa, illetve útja előbb-utóbb keresztezi egymást. Látjuk kibontakozni a dolgokat, mindenki életben szeretne maradni és a tervek néha külön utakon járnak. Mindenki mindenki ellen. Szerencsére Cole a nagydarab manus az ő oldalukon áll, igazi harcos alkat. Kezében minden fegyver és ezt szó szerint kell érteni. Megy a kalapálás rendesen. Utoljára a The Signal film lepett meg ennyire ebből az érából. A történetet nagyjából elmeséltem. Mit írhatnék még? Mindent láttunk, mindent olvastunk már amit egy zombis filmbe bele lehet tuszkolni. Nem zavar az újrahasznosítás, főleg ha ilyen remekbe szabott az eredmény.

Jól néz ki Anglia madártávlatból amikor mutatják az üres utcákat. Az odavalósiak biztos megszokták már, hogy időnként a házuk elött horror-filmeket forgatnak. Gondolom lájkolják is a fészbukon. Megvallom őszintén, sokkal jobb film, mint amire számítottam. És nem azért mert brit film és hasonlóságot vélnék felfedezni a 28-nappal később kult mozival. Csak a horrornak eme nem túl tág és bonyolult műfaja már rég elérte a korlátait, az újabb bőrlenyúzást, az utánzást és most mégis van egy film ami nem reformálja meg a zsánereket, ugyan akkor élvezhető minőséget biztosít a nézőnek. Nem mondom, néhol nem akadozott volna a történet, hogy nem voltak klisék és a karakterek sem nőttek nagyon szívemhez, de ha jobban beleéli magát az ember a mesébe, akad egy-két szívbe markoló drámaibb jelenet. Negatívum meg, csak ez az ugri-bugri Yamakasi zombis üldözés. Ezzel is annyi a bajom nem kell úgy mozogjanak a statiszták, mint valami szétdrogozott break-táncosok, de azért nem kellene erőltetni ezt a falra felszaladós szaltózós ízét. Nincs művészkedés, nincs felesleges cicoma, cukormázas történet ezekre nincs is szükség, jöhet a bevált bélszaggatós, végtagleharapós, képernyőket összevérzős trancsírozás. Még és sok ilyet!
Ámen!10/8

Nincsenek megjegyzések: