2010. szeptember 2., csütörtök

The Expendables (2010)

Úgy gondoltam, hogy nem írok erről a filmről, hiszen mostanában ettől lesz hangos az egész internet, méltató és lehúzó kritikák-leírások árasztanak el bennünket tonnaszám, nem győzvén kapkodni a fejünket, és vakarászni: kinek higgyek? Dehát baszok bele, mégiscsak bepötyögöm a meglátásaimat, hiszen a Kedves Olvasó nagyon is kíváncsi az ÉN véleményemre és értékítéletemre, legalábbis a rengeteg rajongói levél alapján, haha. Meg vissza-visszakanyarodnék néha az eredeti felálláshoz, (mert néha el is felejtem), hogy az egész csak egy blogocska, amelyben leírhatjuk egy páran a véleményünket, aztán ha olvassa valaki, akkor olvassa, ha nem, nem. Persze azért nem árt, ha néha belenéztek...
Itt van tehát ez a múvi, amely régóta várva-várt pillanatot foglal keretbe, bár kissé megkésve. A 80'-as 90'-es évek akció és B-kategóriás sztárjai együtt. Megöregedve, kissé ráncosan, néhányuk csak pillanatnyi szereppel, de mégiscsak: egy olyan mozi-álom vált valóra, amit a magamfajta egyszerű, kissé elferdült ízlésű (bár a 90'-es években ez volt a normális, mindenki ezen nőtt fel, nem a "Hangyák a gatyában"-on) filmrajongó nagy örömmel vesz tudomásul. A VHS kazetták nagy szellemei újra itt kísértenek, éppen ezért némi elfogultság fog jelentkezni részemről, előre jelzem.
A 64 éves Sylvester Stallone ( Filmek nagyjából, ki ne ismerné ítet: Rambo-sorozat, Rocky-sorozat, Kobra, Túl a csúcson, Tango és Cash, A Pusztító estébé...) úgy érezte, hogy tartoznak ezzel a filmmel még a rajongóknak, (vagy egyszerűen csak ő tartozott már néhány hitelintézetnek, a lényeg az eredmény), és összekaparta régi vetélytársait, akikkel nem különösebben szívlelték egymást. Legalábbis az akkori bulvárhírek szerint, erősen rivalizáltak egymással. No persze azért ne higgyük azt, hogy Eric Roberts (a lófejű Julia Roberts testvére, továbbá olyan filmek szereplője, mint a Szökevényvonat, Riválisok, Halálos riválisok, Szirénázó halál, A specialista és még sok egyéb...) valaha is komoly riválisa lett volna mondjuk Mickey Rourke-nak (Lásd: Angyalszív, A sárkány éve, 9 és fél 7, Nyerő páros...). Belevágok a sztoriba, amely nem meglepő módon nem követel sok leütést.
Van egy sziget valahol a Mexikói-öbölben, amelyet egy nagyon gonosz diktátor (minden adva van ehhez a gonosz el presidente szerephez; állandó katonai egyenruha, akcentus, és a nélkülözhetetlen barett sapi) irányít, és természetesen őt pedig a jó öreg gonosz ámerikaiak mozgatják a háttérből a kábítószerért. A zsoldoscsapatot felbérelik, hogy ugyan hatoljanak be a kis államba, és öljék meg az El presidente-t. A művelet nem sikerül különösebben, sőt, még összekötőjüket (aki ráadásul maga a tábornok lánya) is otthagyják Vilena-szigetén, mentve saját bőrüket. Barney lelkiismeretfurdalással küszködik a lány miatt, és úgy dönt visszatér, ha kell egyedül. Mindeközben a csapatból kábítószeres őrült viselkedése miatt kidobott emberük árulóvá válik, és nyomra vezeti az Államokban is ellenségeiket. Így már végképp nincs más hátra, mint a szabadítóakció (Rambo ebben kurva jó, amúgy is), amelyben szerencsére vele tartanak társai is, majd egy kisebb háború következik, verekedések, tűzijáték és minden, ami elvárható egy ilyen alkotástól.
Talán nem okoz meglepetést, ha elárulom, nem érdekelnek a fegyverdörrenéssel teli lőporfüstös mozik, kivéve, ha a '80-as 90'-es évek nagyszerű és minden alapot lefektető tesztoszteron-szagú heroikus művei azok. Manapság, mintha kivontak volna minden esszenciális anyagot ebből a műfajból. Nincsenek hősök, csak szereplők, hiányzik a férfiasság, próbálnak némi intellektuális ízt belekeverni, holott a könnyedség hiányzik, az irónia, az egyszerű történetek bája, és a pátosz. Nincsenek már kultikus sztárok, azok az idők már sosem térnek vissza. Illetve most mégis.
Több dolgot is igazán fájlalok. Elsősorban az időzítést. Miért, miért, miért nem lehetett leforgatni ezt a kilencvenes évek közepén? Nem lett volna jobb, sikeresebb? Vagy egyszerűen akkor még elfoglaltak voltak a mostanság kissé mellőzött színészek? Mindent vitt volna a mostanra kissé nyugdíjas sztori. A másik igazi fájdalom az Arnold Schwarzenegger (Huhh, rengeteg nagyszerű és korszakalkotó szerep, Conan, Terminator, Predator, Kommandó, Vörös zsaru, Total Recall...stb...) és Bruce Willis ( Die Hard-széria, Sin City, Ponyvaregény, Az utolsó cserkész...) rövidke cameo-ja. Sajnos az akciófilmek két koronázatlan királya nem vállalta már a filmforgatás maceráit.
Mindettől függetlenül egy igazán remek élménnyel lehetünk gazdagabbak, ha megnézzük. Még talán az ifjabb generáció is, már, ha egy kis időre elfelejtik azt a téveszmét, hogy az ilyen filmekbe a Daniel Craig-ek, meg az Adrian Brody-k valók. A parádés szereposztás, a pörgő akciók és a durva erőszak után mindenki megnyalhatja a tíz ujját. A történet egyszerűsége senkinek ne vegye el a kedvét, és a néha furcsa és lehetetlen akciók sem. A harci koreográfia pontos és villámgyors, nyoma sincs a szinte művészieskedő verekedéseknek, mint régen, így jóval valósághűbbnek tűnik és erőszakosabbnak. Nincs leállás, nincs üresjárat, mint egy körhinta, csak visz és nem szállsz ki belőle, csak ha lejár. Ami kellemes meglepetés: hiányzik belőle a romantikus faszkodás, egymás karjaiba omló szerelmesek a The End felirat alatt. Nagyszerű, ideje is leszokni erről a baromságról. Nagyon sok megmosolyogtató kikacsintást tartalmaz, amit természetesen leginkább azok értenek, akik legalább fél szemmel követték a szereplők életpályáját. Feszes és pörgős az egész, Stallone, ha sztori-íróként nem is remekel (de kell-e vajon több egy ilyen mozinak?) rendezőként mindenképpen. Az ifjabb generációnak is jut hős, ő a másodfőszereplő, Jason Statham, szerencsére kiegyensúlyozottan meg is marad másodhegedűsnek és profi tőrvetőnek. Ami igazán örömmel töltött el, az Dolph Lundgren (Pl: A Megtorló, Vörös skorpió, Tökéletes katona, A világ urai, Sötét Angyal, Leszámolás Kis-Tokióban...) . A szőke óriás mégsem süllyedt el a bűnrossz "Tökéletes katona 3."-mal (amely olyan volt, mintha itthon forgatta volna néhány hobbifilmes) a mellőzöttség mocsarába, és minden szerep-percében bravúros. A film kasszasiker, és remélhetőleg az elkorcsosult ifjúság végre felfedezi, hogy az olyan manapság semmibevett fogalmak, mint bajtársiasság, hősiesség, férfiasság igenis szép és felemelő dolgok. Esetlegesen rámutathatna Hollywood fospoducereinek arra, hogy igenis van még létjogosultsága ezeknek, nem csak a gübbedt hátú baszgörcsös zsidó tiniknek, a formátlan és torz arcú "szexszimbólumoknak", és a nyálcsöpögtetős "könnyed" romantikának. Kedvesem tized-annyira sem szereti az ilyen filmeket. mint én, de a végén elismerően nyilatkozott róla. Ez végképp meggyőzött. 10/10.
A fanyalgók, meg kapják be.

UI: Elméletileg (a nagy sikerre való tekintettel) készül már a folytatás, lenne néhány ötletem a szerepekre, mondjuk: Jean-Claude Van Damme, Michael Dudikoff, Chuck Norris, Cynthia Rothrock, Don "The Dragon" Wilson, Steven Segal, Jackie Chan, Steve James, Lorenzo Lamas, Mark Dacascos... na jó, abbahagyom, pedig lenne még... :)

Nincsenek megjegyzések: