2010. március 28., vasárnap

Porno Holocaust (1981)

Figyelem! Az alább írás a boncolt film témájának szexuális tartalma okán igen gyakorta tartalmaz trágár kifejezéseket, a nemi aktus köznyelvben előforduló szinonimáit, továbbá mindkét nem genitáliáinak (ez nem egy olasz fagylalt-márka) hétköznapi használatban fellelhető megnevezéseit. Éppen ezért felhívnám a széplelkűek, álszentek és egyéb életképtelen olvasók figyelmét, hogy sértődötten lapozzanak tovább. A többiek maradhatnak.


Körülbelül két éve elindított blogunkban mindeddig egyszer foglalkoztunk kimondottan erotikus tartalmú filmmel, a „ Három bajor Bangkokban” című alkotás ürügyén. Hiszen egy szexfilmet nem lehet leírni, hacsak nem a szereplők szexuális technikáját pontozzuk és analizáljuk. Másrészt, a magam részéről vagyok oly’ elvetemült, hogy leginkább, ha választhatok, akkor az amatőr filmek érdekelnek jobban ebben a műfajban, azoknak viszont nem sok tartalmuk van, de lássuk, hogy is nézne ki egy ilyen leírás:
„Marika igazi háziasszony, aki férje kedvéért otthagyja a gáztűzhelyen rotyogó bablevest, igyekezvén érzékien levetkőzni, ahogyan a filmekben látta, majd néhány meghívott jó barát, szomszéd, esetleg kutyusuk, Bobby minden testnyílásán át kielégíti őt és viszont.”
Lássuk be, ez bizony elég szegényes. Ha mégis profi pornó, akkor leteszem a garast a ’80-as évek művei mellé, amikor is még igazi nők dugtak igazi férfiakkal, és nem külön istállóban tenyésztett egykaptafa kancákat hágtak a klónozottnak kinéző csődörök. Ez irányú konzervatívuzmosomon egyetlen dolog ejt sérülést, a hölgyek „aljnövényzete”, amely számomra bizonyos fokig kimondottan nem tartalmaz libidó-faktort, sőt, eléggé lohasztónak tartom.
Harmadrészt pedig ki a fene tud végignézni egy pornófilmet? Senki.
És egy horrornak álcázott pornót? Nos utóbbira képesnek éreztem magam, és ismét csak mélyen humanista indíttatásból, hogy Ti, Kedves Olvasók gazdagabbak legyetek egy élménnyel, miután elolvasva kritikámat úgy döntötök oktalanul, hogy megtekintitek az említett művet.

Hogy alantas ösztöneinket összehangolja, (erőszak és szex), megszületett a sexploitation műfaja. Lehetett ez akció, horror, krimi, a lényeg, hogy rövid időn belül ismétlődően a szereplők nekiálltak enyelegni igencsak naturálisan és célzottan ábrázolva, miközben a főtéma szinte mellékessé vált, sőt, őszintén szólva csak sallangnak tűnt. Rendezőnk, Joe D’Amato nem volt rest, és bele is vetette magát a műfajba egy kis kitérőnyi időre. Nem kell ám csodálkoznunk, hiszen az eredetileg Aristide Massaccesi névre hallgató direktor szinte válogatás nélkül ontotta különböző minőségben (leginkább természetesen az alsóbb spektrumokban mozogtak ezek…) és különböző műfajokban a filmjeit. Háborús film, fantasy, western, dráma, na és a két kedvence (ahogyan nekem is), a horror és pornó, mindegy volt az 1999-ben elhunyt filmgurunak, aki munkái során több álnevet használt, mint a kuruc.info szerkesztői. Érdekesség, hogy mindezek ellenére bizony sikerült neki maradandót is alkotnia, mondjuk ennyi elkészített film esetében azért a valószínűség-számítás szerint is kötelező ez.
Megemlíteném az „Anthropophagus”-t, és a „Buio Omega”-t, amelyek kiemelkednek a többi közül, és igazi klasszikussá érlelődtek az évek során. De ifjúságom videoélményeiből kiemelném még az „Ator, a harcoló sas” című fantasy szösszenetet is. A pornófilmeknél meg kurvára mindegy részemről a rendezés, hacsak nem kell negyedórán át a ki-be csúszkáló péniszt nagytotálban néznem, attól hülyét kapok. Szereplőink nagyrészt a hasonlóan „hátborzongató” film csapatából jöttek, az „Erotic Nights of The Living Dead”-ből, (Szintén D’Amato), és az állandó alkotótárs sem hiányozhat, George Eastman, aki volt olyan hülye, hogy nem írt magának egyetlen dugást sem a forgatókönyvbe, helyette csak egy gagyi meghalást.
De térjünk rá a sztorira.

A történet akár egy igazi horror alapja is lehetne, le is írom „szárazon”, nézzétek csak:
Tudósok kis csoportja egy eddig kísérleti atomrobbantásra használt trópusi szigetre utaznak, hogy a környékbeli halászok gyilkos mutánsáról szóló legendáit kivizsgálják.
Ugye milyen jól hangzik?
Tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy tudósaink csatolt része mind nimfomán ribanc, akik minden alkalmat megragadnak egy alapos kúrásra. Az elhanyagolt feleség Simone és a grófnő általában egymás karjaiban lelnek kielégülést, míg a fekete asszisztens, Annie a melléjük kirendelt Hardee kapitányt elégíti ki minden tekintetben. A szigetre való utazás, amikor is megindulnak az események valójában, a negyvenedik percben kezdődik el, addig csak rizsázás, leszbi akció, és a szexmániás grófnő egy nyilvánosházban két fekával múlatja az időt. Továbbá a kapitány, aki a néger asszisztenst pakolja meg.
De meg is érkezünk a tett színhelyére, ahol felfedeznek egy átlagosnál nagyobb mutáns rák-fajtát, de aztán csak lődörögnek és kutatás ürügyén basznak, mint az üregi nyulak. Egyetlen komolyabb leletük egy farönk a tengerparton, amin igen jól lehet üzekedni. Ki is használják, két pár is. Ám a veszélyt nem érzékelik, amellyel mi, nézők már szembesülhetünk, méghozzá hörgő lihegés formájában a bozótból. Az elhanyagolt feleség professzor-férjétől megkapja eddigi legnagyobb dugásukat, (ezt mondja is), amely kemény másfél percig tart, aztán szerencsére mindketten meghalnak. És megláthatjuk a borzasztó mutánst is, egy torz arcú nagydarab néger méretes farokkal, aki halálra szopatja (!) a nőt.
Megdöbbenve fedezik fel a holttesteket, és a gyanú alapos: nem állat végzett velük. Az indok erre az, hogy csakis egy ember bassza meg a gyilkolás előtt áldozatait. Zseniális, én mondom!
Hajójuk eltűnik, valaki elvágta a köteleket, nincs menekvés… Annie-t elrabolja a mutáns, de őt nem bassza szét, inkább kedveskedik neki, és itt kiderül, hogy egy robbantás idején ott tartózkodó fasziból lett a szörnyeteg.
Hőseink hullanak, indokolatlanul sok és piros vér kíséretében, és a kedveséért aggódó kapitány van olyan lovagias, hogy a rettegő és síró grófnét vigaszképpen megkúrja. Igazi gálánsság ez, ilyen egy úriember! Később kevéssé úri módon a mutáns halálra keféli szegény lányt, aki nagyon szimpatikus nimfomániája miatt nekem.
Annie-t kiszabadítja lovagja, majd jön a végső harc a gonosszal, ami abból áll, hogy egy szigonyt belelő, aztán lefekszik a földre, de hogy miért, azt nem értem, hacsak nem ő is a faszt várja? Majd menekülés csónakon, amit egy teljesen felesleges (nem dug senkivel) mellékszereplő hozott a szigetre. És a happy end, Hardee és Annie közösülése a kis csónakban.

Az eredmény érdekes. Valahogy nem szerencsés a két műfajt ötvözni: mert született ezáltal egy nagyon unalmas és bugyutácska horror, vagy egy túlbonyolított pornó. Egyik sem túl izgalmas lehetőség. Mintha egy pizzára még csokis palacsintákat tennénk: külön finom, de egyszerre csak egy ízkatyvaszt kapunk, ami megfekszi a gyomrunkat. Színészi játék, hát, beszélnek, meg mozognak, eme téren egyébként sem vártam túl nagy durranást, karakterfejlődéseket és drámai jellemábrázolásokat. A nők jók és formásak, bár néhány nagyobb mellű nő biztosan nem rúgta volna fel a költségvetést, de nem elégedetlenkedhetünk, hiszen igen egzotikus hölgyet is sikerült felhajtani a főszerepre. Izgalom, feszültség, haha, sehol, a vége felé már az aktusok is kissé untatnak, a zene a szokásos ’70-es évekbeli olasz filmeknél használt furcsán nem odaillő dallamok.
Az olyanokon meg nem is akadunk már fent, hogy pl. egy korábban atomrobbantásra használt sziget mitől is nem sugárfertőzött, vagy akit homlokon basznak egy farönkkel, annak mitől ázik már eldőlése pillanatában vértől mindene.
Kimondottan, műfaj-ritkaságképpen ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a szex- és horrorfilmek crossover-ére, és azoknak, akik szeretik a ’70-es évek filmjeit. (Érdekes a párhuzam, ahogyan elnéztem a gyönyörű napsütötte tájakat, szállodákat, eszembe jutott, hogy itthon akkoriban panelházak, betonozás és vasfüggyöny jutott osztályrészként a sötét ránk-zárt országban.)
Ja, hogy a holocaust-hoz mi köze? Szerencsére semmi, mert az a kutyát nem érdekli. Gondolom a "Cannibal Holocaust", "Zombie Holocaust" alapján született a cím.

Emmanuelle–filmbe oltott mutáns-történet, kap egy 10/4-et, főként a puncik miatt nem húzom lejjebb.

Nincsenek megjegyzések: