2010. március 5., péntek

Farkasember - The Wolfman (2010)

A szerencse úgy hozta, (bár néhány mozilátogató szerint bizonyára nem volt ez olyan nagy öröm), hogy kis szerkesztőségünk négy tartóoszlopa együtt tekinthette meg a filmet a moziban. Ezért is alakul most úgy kivételesen, hogy három (a negyedik lusta dög) szempontból elemzünk röviden egy múvit. Negyedik írónkat hiányolom, hiszen az ő véleménye teljes mértékben elítélő volt, ellenünkben, akik jószívűen nem pontozzuk mínuszosra az alkotást.

Csabex :

Gyorsan a tartalom, mert a többiek úgyis restek lesznek bepötyögni néhány mondatban:
Lawrence Talbot hazautazik ősei birtokára, mert testvérét különös halál érte. Ott vár reá apja, és bátyja volt kedvese is. A sötét kis faluban átkot rebesgetnek, és mire nyomozáshoz kezdene, már meg is harapja valami furcsa lény. Innentől kezdve természetesen harcra kelne a benne lakozó szörnnyel, és azzal is, aki farkasemberré tette.
Röviden írom le a tartalmat, ennyi elég is, meg hát, őszintén szólva nincs túlkomplikálva. Nem is vágott földhöz különösebben, de ennek ellenére tisztességes iparos munka. Mivel az eredeti ’41-es sem volt agyonbonyolítva, hát a remake-től se várjunk túl sokat. Szerencsére ez az újrázás időben távol esik a valóditól, nem egy pár évvel ezelőtt készült sztorit dolgoz fel, ezért elfogadhatónak tartom az egészet, hogy nem távolodtak el az igazitól, és maradt egy kissé kiszámíthatónak és persze sablonosnak. De mit is vár az ember, hiszen a „farkasemberes”-filmek alapjait ennek eredetijében fektették le.
Tetszik a tradícionalizmus, nincs semmi új hülyeség belekavarva.
Del Toro jól alakít, rutinosan, hiszen jó színész, igazi karakteres típus, csak nem értem, miért hasonlít olyan nagyon Vágási Ferire. A másik nagy sztár, Anthony Hopkins alakított, tette a dolgát, ezt csak vállvonogatva jegyzem meg, langyos víz volt.
A díszlet nagyszerű volt, bár néha mintha a „Sherlock Holmes”-ét kölcsönözték volna ki, de végül is érthető, hiszen egyazon korban játszódnak szinte. Az ég általában olyan sötét és baljós színű, mint valami festményen, kitűnő hátteret biztosítva az egésznek.. Akcióban van ugyan részünk, de csak finoman adagolva. Állítólag nem engedték megvágni a filmet, hiába a korhatáros filmek korlátai, inkább 18 éven felülieknek készült. Van néha benne vér és bél is, de szolidan. Valahogy nem is horrornak éreztem, inkább valamilyen korabeli időkben játszódó kalandfilmnek. Nem varázsolt el nagyon, de szépen volt elkészítve és nagyon jól hozta a korszak hangulatát. (Már amilyennek mi, mai emberek elképzeljük...)
Kap egy 10/7-et.
UI: Questor, Te tényleg megnézted a "Twilight"-ot??? Ne bassz má'... :)
Questor:

Mint már a Kukorica gyermekei esetében is említettem, nem vagyok kifejezetten híve annak, ha valaki egy korábban már más által sikerre vitt filmet egy az egyben, vagy rosszabb esetben a saját szájíze szerint átértelmezve, újraforgat. Véleményem szerint, mondjon bárki bármit, ehhez nem kell sok sütnivaló másfelől nem is túl elegáns dolog idegen tollakkal ékeskedni. Esetünkben azonban mégsem ugyanaz történt, mint például a már említett Kukorica gyermekei című filmnél. Itt ugyanis egy igencsak régi, sokaknak talán már semmit sem mondó, a George Waggner által 1941-ben rendezett azonos című, klasszikusnak számító horrorfilmről van szó. Az ilyen méltatlanul elfeledett, bizonyos körökben mégis alapműnek számító horrorfilmek kellő alázattal történő feldolgozása leginkább elismerést vált ki belőlem a rendező iránt. Az iránt a rendező iránt (Joe Johnston), akiről az igazat megvallva nem sokat hallottam, bár utólag utánanézve azért akadt néhány nevesebb rendezése (Az ifjú Indiana Jones sorozat, Jumanji). Joe, nagy titkot nem árulok el, ezúttal sem készített feledhetetlen remekművet, de azt sem állíthatom, hogy valami hatalmas nagy borzalmat vitt volna vászonra.

A történet nem korszakalkotó, sőt meglehetősen sablonos ám ez többszörösen is megbocsátható. Egyrészt, mert mégiscsak egy régi klasszikus újjáélesztéséről van szó, másrészt én a magam részéről kifejezetten örülök, hogy megmaradt a szokványos farkasemberes filmek „kliséinél” és nem csempészett bele olyan marhaságokat, mint például a Twilight nevű szemét kiagyalója; a soha sem alvó, nappal is járkáló, jövőbe látó, kizárólag állati vérrel táplálkozó úgynevezett „vegetáriánus” vámpírokkal. Én kifejezetten örülök annak, hogy a történet (ahogyan az illik) a megszokott korban, az 1800-as évek Angliájában játszódik és nem mondjuk napjainkban. A helyszínek csodálatosak, a díszletek, a hangulat, a színek úgyszintén. Mindent összevetve a külcsínnel az égvilágon semmi baj nincsen véleményem szerint. Olyan, amilyennek lennie kell. A történet, mint már utaltam rá, azonban sajnos kissé lapos, könnyen kiszámítható, túl sok meglepetést nem tartalmazó lett. Nincsen jelentősebb logikai csavar benne, sok az üresjárat. Ezen, mindenképpen kellett volna változtatni. Talán a szereplők jobb kiválasztása is lendített volna valamicskét a film nézhetőségén, mert bár a főszereplők között olyan sztár is szerepet kapott, mint a John Talbotot alakító, Sir Anthony Hopkins, ám őszintén szólva meglehetősen nagy csalódás volt a játéka. Üres, szürke mintha maga is kissé unta volna az egészet. Ugyanezt mondhatnánk el a másik főszereplő, a fiát alakító Benicio Del Toro játékáról is. Egyedüli kivételt jelentett a farkasembert üldöző Aberline nyomozót alakító Hugo Weaving. A Mátrixban Smith ügynököt alakító Weaving remek teljesítményt nyújtott, egyszerűen lejátszotta a vászonról valamennyi színészt. Már ezért megéri megnézni ezt a filmet, amely mindent összevetve egy meglehetősen klisés de a hagyományokat messzemenőkig tisztelő, a klasszikus farkasember filmek hangulatát idéző mozi lett. Arról, hogy manapság ez már kevés ahhoz, hogy maradandó alkotás szülessen, nem csak a rendező tehet.
10/6

Parkaboy:

Ahogyan én láttam:
A filmről kijövet elkapott egy megfoghatatlan és megnevezhetetlen hangulat, olyan „se” érzés. Tudjátok, se jó-se rossz és erre nincsen megfelelő szó. Félúton a kettő között. Pedig a filmben nem sok hiba volt, kibuggyantak a belek, torkok szakadtak fel hatalmas karmoktól és a vér is folyt hektó számra. Minden pontosan úgy történt ahogy egy ilyen filmtől elvárná az ember. Mindez minőségi tálalásban a horror film rajongók szájíze szerint. Kimondottan tetszett amikor a színész úr visszaváltozott emberré, akkor a ruhája szakadt volt, a megjelenése csapzott és tiszta véres volt , nem nem patyolat tiszta, mint a legtöbb filmben. Aki pedig keresi az ilyen gótikus hangulatú filmekben a romantikát az sem kellett csalódottan felálljon a helyéről, mert az a csók is elcsattant amire számítani lehetett. Voltak nagybetűs Oscar-díjas színészek. Járhatunk az őrület határain, a film végére mindenre választ kaptunk és mégis olyan érzésem van, mintha film közben kijöttem volna a teremből. Valami nem volt kerek, pedig állítólag a sikertelen próbavetítések okán még pót-jeleneteket is forgattak a teljesebb történet végett. Rossz száj íz. Gondolom a külföldi NAGY mozis magazinok amikor a címlapra helyezték a filmet, ilyen szalagcímeket biggyeszthettek oda: "Del Toronál senki sem tud nagyobb átéléssel belemerülni a „műanyag” jégkockákkal teli kádba" és "senki sem tud hihetőbben farkasemberré változni". Bevallom őszintén, én nem láttam a film 1941-es eredeti változatát és nem is fogom valószínű soha megnézni, ennek tudatában nem hasonlíthatom össze a két filmet. Viszont, ha a képzeletbeli mérleget valamerre billentenem kell( és nem adhatok közepes pontot), akkor inkább 7- pont mint 3.


3 megjegyzés:

quaestor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
quaestor írta...

Nem, nem láttam a Twilight-ot , csak hallottam, hogy mekkora baromság és ennek hatására utánanéztem különböző fórumokon. Nincsen annyi felesleges agysejtem, hogy ilyenekkel pusztítsam. :-)

csabex írta...

Nem kell komolyan venni, Teeeee...
Az első törölt bejegyzésben még biztosan elküldtél anyámba, mi? :))))

Egyébként lehet, hogy igazi kritikusként meg kellene nézni, hogy aztán boncolgassuk, csak az a baj, hogy az élet rövid, és felesleges másfél óra véteknek tűnik erre a gennyre...

Tudod, mit? egyszer majd ugorj fel hozzám ,megszerzem, és néhány (jó sok) sör mellett végignézzük. Készítek be vödröket is, ha hányni kellene - no nem a sörtől...:)