2010. március 14., vasárnap

The Children (2008)


Bár még egyetlen képkockát sem láttam a filmből, ám a rendkívül bárgyú címe miatt, az első negatív kritikát máris elkönyvelhette tőlem. Igaz ugyan, hogy a film főszereplői gyerekek, de azért illett volna legalább egy minimális gondolkodás mielőtt címet adnak az alkotásnak. No de mindegy is, legyen ez az ő bajuk. Ha bánják egyáltalán.


Tom Shankland, aki a film rendezője és forgatókönyvírója is egyben, (lassan megszokott módon,) ezt megelőzően nem készített egyetlen említésre méltó alkotást sem. Úgy látszik jelenleg a "minden hülye filmet forgathat" időket éljük, ám annyi baj legyen, legalább sok film születik így mindig lesz mit a sárba döngölni. Pocsék cím, ismeretlen rendező, sablon történet, jelentéktelen szereplők. Sokáig úgy festett, hogy ez a film sem lesz kivétel a sok tucat-horror közül, amelyeket szinte futószalagon gyártanak a filmgyárak, hogy egy héttel később már valamelyik bevásárlóközpontban 990 forintért árulják a pénztárnál a gumicukor és a nyalóka mellett.


Ám van ebben a filmben valami, ami mindezek ellenére megmenti attól, hogy a nézhetetlen szemét kategóriájába essen. Pontosan nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de nekem tetszett a film. Na nem egy remekmű, nem szegezett a fotelhez, de mégis valamiért szerintem egy egészen jó kis film lett a "The children". Annak ellenére, hogy a történet (mint megjegyeztem) meglehetősen egyszerű, mondhatni primitív: egy fiatal pár a gyermekeivel, a téli szüntet adta szabadidőt kihasználva, meglátogatja a nő testvérének családját, akik mondani sem kell, természetesen egy erdő közepén egy hatalmas faházban laknak szinte hermetikusan elzárva a külvilágtól. A vendégségbe érkező pár egyik gyermeke persze amint kilép az autóból egyből rosszul lesz és elhányja magát. Ezzel a szinte szájbarágós jelenettel tulajdonképpen el is kezdődik a film fő cselekménye. Nem bonyolítják túl annyi szent. Ezt követően egy kis családi idillel sikerül a feszültséget a nullára redukálni, majd szerencsére túllendülnek a felesleges nyálverésen és ha kicsit nehezen is de újra egy horrorfilmet kapunk.


A gyerekek egymás után lesznek rosszul, mintha valamilyen fertőzést kapnának el egymástól, amit persze furcsa módon senki sem vesz észre, vagy nem vesz komolyan. Még akkor sem amikor az egyik gyerkőc már másodjára vágja bele valakibe a nagykést. Talán a liberális gyereknevelés eredménye vagy egyéb oka van, de tény, hogy a szülők nem veszik komolyan porontyaik egyre deviánsabb viselkedését. Ezzel még meg is békülnék, mert a mai világot és a gyerekek agresszivitását figyelembe véve akár még az ilyen szülői hozzáállás is lehet valóságos. Ám nagy hiányossága a filmnek az, hogy semmiféle magyarázatot nem ad arra, hogy a gyermekeket a szüleik ellen fordító fertőzés voltaképpen micsoda, kitől kapták el, az odaérkező pár gyermekei hozták magukkal vagy az őket vendégül látó család kölykei voltak már eleve megveszve. Semmiféle magyarázatot nem kapunk ennek a vírusnak vagy minek a mibenlétére. Ez elég nagy hiba véleményem szerint. Ám lehet, hogy mindez szándékos, gondolkodásra kényszerítve a nézőt. Némi magyarázatot próbálnak adni a filmben a gyerekeket megtámadó kórságra, ám az olyan klisés, olyan szánalmasan banális, hogy a falat kapartam közben: "Nem hiszem, hogy őrültek, de szenvednek valamitől. Betegek. Hányást láttam az erdőben."


Ez az egyetlen kísérlet arra, hogy megpróbáljanak magyarázatot adni a gyerekek furcsa viselkedésére. Ezen a közhelyektől, kliséktől hemzsegő mondaton kívül egyetlen apró próbálkozás sem történik arra nézvést, hogy megfejtsék a titokzatos vírus okát, amely a szolid kisgyerekekből velejéig gonosz, rezzenéstelen arcú gyilkosokat faragott. Mint írtam, lehet, hogy ez szándékos rendezői húzás volt a nézők szürkeállományának munkára bírása végett. Ez az, ami soha sem fog kiderülni.


Mindent összevetve voltak kifejezett jó momentumai is a filmnek. Ilyen például a gyerek szereplők játéka. Amíg a film felnőtt szereplői meglehetősen átlagos teljesítményt nyújtanak, addig a gyerekek helyenként kifejezetten hátborzongató hitelességgel alakítják a faarcú, érzéketlen gyilkosokat. Bizarr belegondolni abba, hogy ha nem is a kortársaik, de a náluk 8-10 évvel idősebb fiatalok sajnos a valóságban sem sokkal barátságosabbak. Így nézve még nyomasztóbb hangulata van a filmnek, noha sok mindenre lehet panaszkodni, de az első húsz perc szirupos marhaságai után következő hetven perc hangulatára biztosan nem. Persze adott minden ehhez. Ház a téli erdő közepén, a külvilágtól elzárt két fiatal pár, akik a segítség legapróbb reménye nélkül próbálják túlélni az ellenük forduló gyerekeik terrorját. Ezt az amúgy végtelenül klisés, bár ennek ellenére meglehetősen nyomasztó hangulatot csak emeli a gyerekek alakítása. Brutalitásban, az elhalálozások változatosságában nincsen hiány, ami sajnos szintén a rideg és kegyetlen valóságot juttatja eszünkbe. Egyedül a gyilkosságok közben alkalmazott kapkodó vágások idegesítőek a számomra, amelyeknek köszönhetően néha azt sem lehet tudni ki támad kire. Ezt leszámítva az operatőrre nem lehet panasz, sőt! Van egy finom jelenet, amikor ráközelít a hóra, amint azt szép lassan vörösre itatja a ráömlő vér. Nos ezért az egy közeliért megéri megnézni a filmet. A zene sem rossz, sőt kifejezetten jónak mondható. Olyan igazi sejtelmes horror-filmzene ami jó ideig az ember fejében visszhangzik a film megnézése után is.


Összességében, bár nagyon sok klisét tartalmaz, mint horrorfilm nem nyújt rossz teljesítményt. A hangulat időnként ugyan az elvárhatótól kissé családiasabb, de az akciójelenetek kellően brutálisak, a gyerekszereplőkből áradó fagyos érzéketlenség pedig megfelelő feszültséget teremt. Arról a mellékesnek nem nevezhető tényről már nem is beszélve, hogy meglehetősen sokkoló látni, ahogyan a szülők szembeszállnak az életükre törő gyermekeikkel. Mindezt összevetve a "The Children" egy olyan mozi, amit legalább egyszer mindenképpen ajánlott megnézni!


7/10

Nincsenek megjegyzések: