2010. január 17., vasárnap

Kaméleon (2008)

A filmmel teljesen véletlenül találkoztam egy internetes oldalon, ahol a meglehetősen pozitív hozzászólások elolvasása után, arra az elhatározásra jutottam, hogy ez az alkotás mindenképpen megér másfél órát az életemből. Igaz ugyan, hogy a filmet jegyző Goda Krisztináról korábban nem sokat hallottam, sőt őszintén bevallva a vele kapcsolatos információim szinte a nullával voltak egyenlőek, filmjei közül (Szabadság, Szerelem; Csak szex és más semmi) pedig egyet sem láttam ezt megelőzően. Mindezek ellenére úgy döntöttem, lévén szeretem a hazai filmeket, teszek egy próbát a Kaméleonnal. Ezt a kissé merész vállalkozást nehezítette továbbá az, hogy a rendezőn kívül a főszereplő (Nagy Ervin) neve sem csengett túlságosan ismerősen a számomra annak ellenére sem, hogy -mint utólag kiderült- láttam néhány filmjét korábban (Mansfeld, Ámbár tanár úr, Hídember). Mentségemre szóljon, hogy többnyire apró mellékszerepeket kapott, az igazi főszerep még váratott magára. Természetesen közönségcsalogatásképpen szerepel a filmben egy - két "húzónév" is (Csányi Sándor, Kulka János) ám ők inkább mellékszereplői, mint főszereplői a filmnek. Röviden ennyit a szereposztásról, nézzük magát az alkotást.




A filmet műfaja szerint az úgynevezett "szélhámosfilm" kategóriába sorolták, amely talán kissé komolytalanul hangzik, éppen ezért véleményem szerint nem volt túlságosan szerencsés ötlet a piárosok részéről, de ez már legyen az ő gondjuk. A film témája nem nevezhető túlságosan bonyolultnak, aki látta annak idején A Riviéra vadorzói című filmet (Steve Martin, Michael Caine) annak igazán nem kell sokat mondanom. Adott két, nevelőintézetben felnőtt, egymástól elválaszthatatlan barát Tibi (Trill Zsolt) és Gábor (Nagy Ervin), akik a könnyű meggazdagodás reményében arra szövetkeznek, hogy tehetős de kissé naiv, korosodó, kevésbé dekoratív nőket szédítsenek el és végül rövidítsenek meg néhány millióval. Mindezt természetesen úgy, hogy a szerencsétlen áldozat végül maga utalja át számukra a kívánt összeget. A két csaló a szerepeket természetesen profin felosztja egymás közt. Amíg Tibi a lehetséges áldozatok feltérképezését, az akcióhoz szükséges valamennyi kellék beszerzését végzi, addig a sármosabb Gábor, a szívtipró orvos, építész vagy éppen ügyvéd (az aktuális áldozat ízlésének megfelelően) szerepében tetszeleg. Mindez remekül működik mindaddig, amíg a két jómadár össze nem vitázik a következő áldozat személyén. Tibi a másodvirágzását élő, meglehetősen naiv, egyedülálló műkincskereskedő hölgyre, míg Gábor sokkal inkább a gazdag háttérrel rendelkező, fiatal balerinára (Hanna szerepében, Hámori Gabriella) esküszik. Hányan, de hányan megmondták, hogy nem jó ha a magánélet keveredik az üzlettel. Gábor természetesen nem hallgat a sokkal józanabb gondolkodású barátjára, győznek az érzelmek. Ám Hanna, már a korából adódóan sem az a szokásos naiv, Gerbaud cukrászdában üldögélő, férfiakra vadászó típus. Ide kevés a fiatalos megjelenés, az Armani és a gyenge duma arról, hogy ő mekkora király. Arról nem is beszélve, hogy mint kiderül, a csinos kis balerinának tulajdonképpen saját vagyona nincsen, mert a drága apuci nem lelkesedik a művészetekért. Szeme fényét inkább látná valamelyik irodájában, mint a Hattyúk tavában. Elég gyorsan akad két ok is arra, hogy mégis inkább a horoszkópok világában élő, dúsgazdag, bár kissé elvirágzott hölgy legyen a következő áldozat. Történik is erre egy meglehetősen gyenge kísérlet, majd győznek az érzelmek és újra Hannát veszik célba, aki pechjére az egyik próbán lesérül és így aztán se balett, se jó állás apuci mellett. A gyógyuláshoz ráadásul szükség lenne egy specialistára no meg természetesen sok-sok pénzre. Itt jön a képbe Gábor, aki ezúttal gyermekorvosnak adja ki magát, ezáltal férkőzve közel az idegileg eléggé megviselt, már közel sem annyira megközelíthetetlen Hannához. Megígéri neki, hogy a lábát az ország legjobb orvosa (Dr. Marton szerepében, Kulka János) fogja helyrehozni. Remélve, hogy erre még az apuci sem fogja sajnálni a pénzt, amit azután szépen lenyúlhatnak. Ám Marton doktorhoz bejutni nem egyszerű. Hónapokra előre be van táblázva, ráadásul éppen külföldre készül hosszabb időre. Így lesz az "orvosból", egy kis időre, a Marton doktor kórházában vegetáló szegény, magatehetetlen Géza bácsi rokona. Így jut a híres doktor közelébe (aki mivel erősen vonzódik a férfi nem iránt, hamar felfigyel Gáborra) és így ismerkedik meg Géza bácsi valódi rokonával a kissé tehetségtelen, de annál beképzeltebb sorozatszínésszel, Márkkal (Csányi Sándor). Akivel később ("rokonok" lévén) egész jó viszonyba kerül.



Az igazi bonyodalmak csak ezután kezdődnek. A cél, mint tudjuk esetenként szentesíti az eszközt. Ezt a népi bölcsességet szem előtt tartva kezdi el Gábor, immáron két vasat a tűzben tartva, Marton doktornak is csapni a szelet remélve, hogy ezzel eléri a lehetetlent, nevezetesen azt, hogy Hanna lábát megoperálja. Egy nem túl bonyolult csellel kiküldi szerencsétlen Márkot Londonba egy nem létező szereplőválogatásra, majd miután szépen belakta a bugyuta sorozatsztár nem éppen puritán lakását , megkezdődik a tényleges harc a milliókért. Randi a dokival majd ugyanaznap este Hannával és nem sokkal később a pofára esés. A lánynak voltaképpen egyetlen vasa sincsen, amit az apuka adott, azt ő a tanulmányaira költötte s, hogy mindez ne legyen elég a "jóból", a szerelmes amatőr költő Marton doki is megelégeli a gyanús viselkedését és eléggé kegyetlen módon kiteszi a szűrét. Ezután érthető módon Tibivel is megromlik a viszonya, aki kezdettől fogva ellenezte a balerina-tervet és az idősödő kereskedő hölgyre esküdött és aki kissé nehezen hajlandó megemészteni azt, hogy egy vasat sem tudnak legombolni apuci szeme fényéről. Gyarapítja az addig is plafonig érő gondokat az áldozataik pszichiáterének Szikszai prof.-nak a zsarolása is, aki rájött, hogy a pácienseiről felvett DVD-k között valaki turkált, s mivel nála éppen, mint takarítók dolgoztak nem volt túl nehéz összeraknia a képet. Gábor és Tibi belekukkantott a kezeltek anyagaiba így jutva információhoz arról, hogy kit és mivel érdemes bepalizniuk. A zsarolás eredménye, hogy végül még a két barát, Tibi és Gábor is egymás torkának esik, így fordul végül megrázó drámába az addig sem felhőtlen viszonyuk.




A film végére természetesen marad még egy-két csavar és váratlan fordulat, de azt már meghagynám azoknak, akik szeretnék megnézni ezt, a véleményem szerint, remek mozifilmet. A történet nem nevezhető bonyolultnak, ám azt hiszem Goda Krisztina alkotásának nem is ez az legnagyobb erénye. A filmet egyértelműen a remek színészek, a jól megformált, jól kidolgozott karakterek teszik szórakoztatóvá. Előnye, hogy nem pusztán a két főszereplő karaktere erős, hanem az olyan mellékszereplőéké is, mint Marton doktor, vagy az ügyefogyott sorozatszínész Márk alakja. Látszik, hogy nagyon sok gondot fordítottak arra, hogy kellően kidolgozott legyen minden karakter a főszereplőtől a legjelentéktelenebb mellékszereplőig. A színészek pedig tökéletesen formálták meg az aprólékosan megtervezett figurákat. Sőt, véleményem szerint a férfiakhoz vonzódó Marton doktort alakító Kulka János szinte egy az egyben lejátszotta a vászonról az összes szereplőt. Ami nem jelenti azt, hogy a többiek nem alkottak maradandót. A Márk szerepében játszó Csányi Sándor például számomra egyértelműen a film egyik legkellemesebb meglepetése volt. Bevallom őszintén, nem tartozom azok közé akik rajonganak érte, de ebben a filmben nagyon jól játszotta a tehetségtelen, ám kitörni vágyó sorozatszínész alakját. De említhetném még akár Trill Zsoltot, aki remekül formálta meg a nevelőintézetből kikerült szélhámos Tibi figuráját. Egyedül talán a Nagy Ervin alakította Gábor figurája volt furcsa, kissé túl finom és sármos egy intézetben felnőtt emberhez képest.


Mindent összevetve ez egy remek mozi, kellő szórakoztatással. Megfelelő arányban összekevert vígjátéki és drámai jelenetekkel. Összességében nem nevezném kacagtató mozinak, de elszomorító melodrámának sem. Jó egyvelege a kettőnek remek színészi teljesítményekkel. Amit még kiemelnék és mindenképpen említésre méltónak tartanék, az a film zenéje. Azt hiszem Ákos-rajongóknak nem kell bemutatni Madarász Gábort, aki tökéletes zenét szerzett ehhez a remek szórakozást nyújtó filmhez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

9/10

Nincsenek megjegyzések: