2010. január 21., csütörtök

100 halálos lépés - 100 Feet (2008)

100 láb = 30,48 méter.
Néha, főként ilyenkor, mikor a tél dúl odakünn, én is tudnék értékelni egy ilyen akciót, miszerint a törvény arra kötelezne, hogy ne hagyjam el a lakásomat. Persze nem olyan körülmények között, mint Marnie Watson, akinek kényszeres pihenőjét eléggé elrontja férjének őrjöngő és gyilkos indulatokkal terhelt kísértete.
Marnie ugyanis most szabadul a kaptárból, és további egy évre házi őrizetre van ítélve, amelyet nyomatékosítandó a lábára kap egy csini bokapántot, amely 3 perc után jelez a rendőrségnek, amint elhagyja az otthonában elhelyezett jeladót 30 méternyire. Főhősnőnk, a csinos Marnie ugyanis gyilkos: megölte a férjét, miután megelégelte az állandó verést, és az utolsó éjszakán ura már egy konyhakéssel támadt rá. Na erre rábaszott, kapott három döfést, és elhalálozott.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az elhunyt Mike rendőr volt, így annak egykori társa, Shanks most nem szívesen bánna kesztyűs kézzel partnere gyilkosával. Nem is teszi. Szerencsére Marnie nem az a szívbajos kis picsa, és egészen addig sztoikus nyugalommal viseli sorsát, mígnem a hétvégére még bekapcsolt áramot nélkülöző lakásában férjurának szelleme meg nem jelenik, és félreérthetetlenül a tudtára adja, hogy nem a halhatatlan szerelem hozta őt vissza, sokkal prózaibb oka van rá.

Ismeri azt a részt, hogy "Míg a halál el nem választ."? Nos, ez baromság.”

Hogy élete ne váljon egysíkúvá a gonosz szellemmel való hadakozás mellett, hősnőnk ismerkedik is, a közeli bolt ételkihordó-fiújával, aki ismeri történetét, de nem hibáztatja a sokat szenvedett nőt, amiért kinyírta erőszakos férjét. Emellett gyakori programja a falon állandóan újra és újra feltűnő vérfoltot eltüntetni (miért nem használ Pinkerton-féle Volt Nincs Folt Csodapasztát? – á lá „Canterville-i kísértet”…)
A ház előtt viszont folyton ott parkol Shanks nyomozó, akit már nem csak a gyűlölet vezet, mert elolvasva a régi aktákat (Marnie hatszor kért segítséget a rendőrségtől anno, de mivel ugye zsaru volt élete párja, hát hagyták, hadd náspángolja azt az asszonyt) bűntudata támad. A zavar pedig egyre jobban hatalmába keríti, amikor megleli az eszméletlen nőt a földön heverve, jól eltángálva. (SÜN!)
 Gyanakodni kezd, hogy a nő valójában ártatlan, és van még valaki a házban, akit Marnie fedez, és valójában az a gyilkos. Ez persze faszság, de ugye valami kapaszkodó kell, ezért gyanúba veszi a kifutó-fiút, aki szerencsésen ágyba bújik a csinos asszonnyal, aztán már nem lesz ilyen szerencsés. Végül a szkeptikus hekus előtt is kiviláglik az igazság, amikor a kísértet totális dühöngésbe kezd… De lehet, hogy kissé későn…?
Az író rendező, Eric Red (Vörös Erik? :))valószínűleg látta a „Disturbia” című filmet, és az ötlet valahogy akkor ugorhatott be neki: mi lenne, ha ötvöznénk a bokabilincses-cuccost valami fasza kis horrortörténettel? Red úr ugyanis eléggé otthon van a témában, az ő tollából fakadnak többek között az „Alkonytájt”, „Testrészek”, „Országút fantomja” (a remake is, és annak folytatása szintén), és a „Rossz hold” forgatókönyvei is. Bár van köztük természetesen olyan, amely szerintem csapnivaló, de most nem nyúlt nagyon mellé, ezzel a kísértettörténettel. Sok újdonsággal ugyan nem szolgál, nem korszakalkotó, de fasza kis munka, érdemes azt a másfél órát rááldozni. A színészek jól teljesítenek, Famke Janssen már szintén gyakorlott a horror terén, nem beszélve kellemes külsejéről, ami még vonzóbbá teszi a filmet… Néha ugyan furcsa a nyugalma, hiszen mégiscsak egy kísértet akarja kinyírni, aki ráadásul keményet tud ütni, sőt még fejelni is, bár sokat nem tehet, mert a másik választása csak az lehetne, hogy visszamegy a börtönbe, ahol lehet, hogy várják már a leszbi börtönőrnők és cellatársak. Végül is ez sem lenne rossz sztori… Hehe.
A körmeimet tövig nem rágtam ugyan, de volt benne feszültséggel terhelt pillanat jónéhány, és a kísértet első feltűnése egészen váratlan. Üresjárat akad, főként eleinte, de azért nem árt ám, ha a hátteret is megrajzolják nekünk, nem hajt a tatár, hogy az első pillanattól kezdve a végéig a randalírozó szellem gonosz tetteit mutogassák nekünk. Kimondottan jó kis kikapcsolódást nyújt, izgalmakat, és egy nem hétköznapi kísértetjárást.
Egy kis különlegesség nekünk, hogy a film több mint 90%-át hazánkban forgatták, de ez nem igazán fog feltűnni, mivel pont a lakásban játszódó részek ezek, amelyek aztán a világ bármely pontján is készülhettek volna.
Kíváncsi vagyok egy ilyen esettel mit kezdene mondjuk a „Nők elleni, illetve családon belüli erőszak" munkacsoport. Beperelné a kísértet-férjet, vagy távoltartási-nyilatkozatot hozatnának ellene?
Nézd meg, repkedő tányérok, verekedős és kukkoló szellem, nyúlkálás a konyhamalacba, és nem utolsó sorban Famke Janssen!
10/8.


Nincsenek megjegyzések: