2009. december 25., péntek

PONTYPOOL (2009)



Nagyon szeretem a zombifilmeket. NAGYON. ( van olyan aki nem? )
Ennek megfelelően sajnos nagyon kevés jó is akad köztük...
Az alapsztori viszont mindegyikben nagyrészt ugyanaz: Valahogy elszabadul egy eddig ismeretlen - néhány esetben katonai célokra kitenyésztett - szupervírus ( esetleg vajmi woodoo ügyködés játszik közre ) ami mindenkit megzombít, aztán egy maroknyi túlélő meg megpróbál így - vagy úgy ellavírozni a hirtelenjében ellenségessé vált környezetben.
Jómagam leginkább azért rajongok ezekért a filmekért, mert ilyenkor nagyjából másfél órán keresztűl, - a történetnek megfelelő környezetben - eljátszhatok a gondolattal: MIT TENNÉK ÉN HA ITTLENNE A (ZOMBI)VILÁGVÉGE ? Ami aztilleti, a dolog, csak egy ideig-óráig lehet olyan érdekes mint ahogy azt az ember a tévé előtt tespedve elképzeli, bár a fene tudja... ( Egy zombi-apokalipszis esetén a kezdeti lelkesedést pedig könnyen lelombozhatja a tény miszerint: nem mi vagyunk a csúcsragadozók a környéken, legalábbis minőségben lehet, de mennyiségben semmiképpen sem ) .

Egyrészt, nagy előnye az emigyen kialakúlt helyzetnek, hogy megszabadúlhatok a jelenlegi világ minden nyűgétől ill. az azt alkotó emberi egyedek legtöbb esetben 99,9%-ékától. Sajnos egy részük megmarad egy sokkal kellemetlenebb formában... de öröm az ürömben: most már nyogodtan a fejükbe lehet baszni a baltát - vagy azt ami épp a kezem ügyébe kerűl - alkalomadtán. ( egyébként ez a momentum minden zombikat szerepeltető történetben jelen van: a zombikat, csak is az agyuk elpusztításával lehet kiiktatni. Nopersze ezalól vannak kivételek, mint pl: Élőhalottak visszatérése akárhányrész és emez iromány témáját képező film éssatöbbi... )
Másrészt pedig, az ember birtokba veheti a világot, úgy, hogy azon senkivel sem, vagy csak túlélőtársainak kicsiny csoportjával kell megosztoznia... meg természetesen egy rakás zombival, de velük - a korábban vázolt módon - mindent könnyen meg lehet beszélni. ( sok esetben talán zökkenőmentesebb lehet zöld ágra vergődni zombitársainkkal, mint azt életükben tettük volna :) egyedűl a harapásukat kell elkerűlnünk. )
Igen nagy hátránya viszont a tömeges zombulásnak az, hogy ha a fertőzést meg is úsztuk, a seggünk rövid úton felkerül az étlapra...
Ami azt illeti az eddig általam látott élőhalottakat szerepeltető történetekben jó pár félefajta zombi előfordult már. Ott vannak ugye a klasszikus, lassú és buta alapzombik, aztán a sebesen futkosó ápgréd zombik, megugye vannak a sebesen futkosó fertőzöttek, akik nem eszik meg elevenen áldozataikat, csak a zombinyavaját terjesztik és végül pedig a Doghouse kizárólag nőnemű, idővel egyre fejletteb stádiumba mutálódó élőhullái ( meg biztos van még egy rakás féle... ).

Ami viszont az összes fajtában közös az az, hogy mindannyian, amellett, hogy igen bizalomgerjesztő fizimiskával bírnak, kifejezetten erőszakosak és majd' mindegyikük vírusfertőzés útján zombult meg.
No emez esetében volt szerencsém egy általam eddig ismeretlen zombifajtával találkozni, de mivel a film poénját eszem ágában sincs lelőni, így javaslom mindenki ismerkedjen meg velük a múvin keresztűl. Elég legyen annyi, hogy jelen esetben szó sincs vírusfertőzésről és nagyon oda kell ám figyelni ha mindent elsőre meg akarunk érteni, érteni, érteni, érteni, érteni....

A film maga egy Pontypool nevű kanadai kisvárosban játszódik, azon belűl is a városi rádió stúdiójában ( ami mellesleg az egész fílm kb. egyetlen helyszíne ) aholis mindjárt az elején megismerkedhetünk az egész sztori teljes szereplő gárdájának 3/5-ödével ( leszámítva persze a néhány "megzombult" mellékszereplőt ), és itt elis érkeztünk a film legfontosabb momentumaihoz: az egész sztori egyetlen helyiségben játszódik, nagyjából 5 szereplőt vonultat fel és nagyon minimálisan szerepel csak benne hentelés ( szinte semmi ). Viszont, mivel vizuálisan nem tálalják elénk a városban történteket és az adásba kerülő arcok beszámolói alapján kell a képzeletünkre hagyatkozva összeraknunk azt, hogy mimerre hányméter, éppen ezért rengeteg feszültség van a film minden egyes percében.
( ellenben a mai tucathorrofilmekkel ( ami aztilleti ezis mostani film :P ), ahol "félelmetesebbnél-félelmetesebb" ( piha ) jelentekkel elénk dobálják a készenkapott feszültséget és az ember képzeletére már nem hagynak semmit. Pedig az igazi hangulat és az igazi fezsültség az emberi fantázia játékaképpen keletkezik és ennek megfelelően az igazán jó írók ill. rendezők tudják hol köll megpiszkálni az emberek képzeletvilágát ahhoz, hogy az adott film végéig forogjon bennük a szar.
Másrészt más embörök meg azt tudják, hogyan kell sablonokból építkező moslékokkal pénzt keresni, és sajnos az a helyzet, hogy - mint a zombifilmekben, úgy a valóságban is -a mennyiség legyőzi a minőséget.)
Éppen ezért a filmben nincs egy percnyi üresjárat sem ( én legalábbis nem vettem észre ), mivel az ember végig feszülten várja a fejleményeket és, hogy a - igen okosan - lassan adagolt információ foszlányokból össze tudja rakni a stájszot egészen a film végkifejlettjéig.

Nopersze eszem ágában sincs azt állítani, hogy egy kurvanagy zseniális műfajalkotó valamivel állunk itten szemben, de egy Avatar álnéven hájpolt okádék szar után ez a múvi egy olyan élményt nyújtott számomra ami simán megér 10 pontból úgy kb. 40-et... MEGNÉZNI!

TRÉJLER




5 megjegyzés:

Névtelen írta...

kurva szar film!!!!!!!!!!

Én vagyok az apád. írta...

Nem tudsz te semmit, kibaszott jó film elejitől a vegeig!!!!!!!!!!!

csabex írta...

Köszönjük kedves "névtelen" a mélyenszántó kritikát, amelyet alaposan elláttál indokokkal.
Bár a filmet nem láttam, de a leírás alapján valamiért az "Orson Welles" féle nagy dobás jutott eszembe.
Kötelező a szörnyeket nagytotálban nézni, meg a fröcsögő vért napjaink zombijainak. Ha nem, akkor:
"Névtelen írta...
kurva szar film!!!!!!!!!!"

Én vagyok az apád. írta...

http://thepiratebay.org/torrent/4573787/Orson_Welles_-_War_Of_The_Worlds_-_Original_Uncut_

Nesztek szopogassátok.

Névtelen írta...

Jo a cikk, koszi, megjott hozza a kedvem, tuti megnezem. (Doghouse-t meg a trailer miatt :D)


Udv:

moRtiZ (lusta vagyok regelni ^^)