2009. december 17., csütörtök

Energia - Push (2009)


A 10 évvel ezelőtti múltban járunk: kiskölyök szeme láttára ölik meg apját, amikor kommandósok ütnek rajtuk egy szállodában, akik nemes egyszerűséggel magukat csak az Osztagnak nevezik. Semmi, Eta, Aranka vagy KGB, csak Osztag és kész. Mielőtt bárki sírni kezdene, apa még elmond fiának egy fontos dolgot, elhaló szavai érthetetlenek, és nem a sok vértől a szájában, hanem mert nincs egyenlőre értelmük. Egy halvány jóslat amit bizonyára szerencsesütiben olvashatott. Valami virág és lány kombinációját emlegeti. A főnök, pontosabban a gonosz, egy fekete manus - és itt nem a ruhája színére céloztam - akiről már sejthető: a végkifejlet-fontos szerepet tartogat még neki.

Nem tudom más hogy van ezekkel a filmes sémákkal, de engem egyre jobban zavar, ha elérkezünk az első 1 percben a tíz évvel korábban ezerszer ellőtt közhelyes mondat megjelenéséig. A legfinomabb kifejezés erre talán a gyűlölöm, és mi az ábra magával a filmmel? Háááááát, ezt is megpróbálom kifejteni, miután leírom milyen csodálatos forgatókönyvírói fogásokat láttam még.

Snitt: egy gyors váltással tekerjük előre az idő kerekét, hogy immáron a jelenben folytathassuk az események izgalmas (gúnyos vigyor) alakulását. Az időközben szépen felcseperedett kis Nick (Chris Evans) bujkálva tengeti mindennapjait, és próbálgatja telekinetikus képességét. Bizony ez nem elírás, itt mindennaposak a speciális képességű emberek, akadnak jövőbelátók, fürkészek, gondolatolvasók, sőt még az akaratátvitel is előfordul, csak az asztaltáncoltatást és a szemmel verést hiányolom. Bizonyára van még más típusuk, de én nem vagyok ufómagazin-szakértő. A legtöbb ilyesmi tapasztalatom az X-men és a Heroes sorozatból merítettem. Nem véletlenül említem ezeket a „műveket” (az én kis csőlátásommal), a legtöbb motivációt ezek adták. Aki esetleg kiműveltebb ezen téren az nézze el nekem. Szokták még emlegetni a Hipervándor filmet is, de nekem annyi hasonlóság nem tűnt fel.

Szóval a jól megemberesedett Nick életébe betoppan Cassie , akit apa titokzatos jövendölésében szerepelt. A céljuk megszerezni egy táskát ami egy látomásban szereplő lánynál van. Innentől kezdve sorsuk összefonódik és az eddig unalmas élet kalandokban gazdag fordulatot vesz. A rossz arcúakat nem csak Osztag képviseli a film történetében. A magukat csak szimplán (ezek már csak ilyenek), Pusztítónak nevező banda is ég a szereplési vágytól. A prímet az a (szerintem) tesó pár viszi akiknek szó szerint fül és agyhártya szaggató üvöltésük van. Szegény héroszunknak jól ellátják a baját. Mivel valami baj lehet a tb kártyájával, ezért inkább a helyi kuruzslóhoz viszik, aki orvosolja búját-bánatát.

Mint már említettem: az egész hercehurca és szarakodás egy nyamvadt táskáért folyik, persze a tartalmára nem derül fény csak sokára, de nagy titkot senki ne várjon, az nem szokott lenni az ilyen 1 oldalas forgatókönyvű filmek esetében. Senki ne dőljön be amikor kiderül, többen is látják a jövőt és próbálnak megfejthetetlen sakklépésekkel kombinálni az ellenfelek kijátszása érdekében. Hőseink nem az a magányos farkas típusok ezért verbuválnak maguk köré egy kis csapatot a renegát x-menekből, hehehe ez nem is igaz, de olyan jó volt leírni. Ami igaz az a különleges képességekkel felvértezet kis csapat és kezdődhet is a harc. A legfurcsább és egyben a legérthetetlenebb, az összes főbb szereplő amerikai, netán európai ez nem is lenne szembetűnő, ha nem egy távol keleti országban játszódna a sztori, vagy ez csak nekem furcsa?

A film legnagyobb erénye a látvány, a csaták hozzák az elvárható vizualitást, ezek tényleg elég kellemesre sikerültek. Ezzel nincs is különösebb gond, hanem amikor telnek a percek és egyre többször él át az ember Déjà vu-t. És ez egy mozi nézésekor nem a legjobb dolog. A másik ami nem olyan lényeges, mi itt általában a véresebb filmekről írogatunk, és mégse mehetünk el szó nélkül mellette. A filmben annyi agresszió van mint a teletabikban. De ez csak az én szerény kis megjegyzésem.

Chris Evans legutoljára a Fantasztikus 4-esben láttam fáklyaként tündökölni, ez a a szerep sokkal több rákészülést követelhetett meg tőle és az alkotóktól, hiszen más filmekebéli szereplők karakterét gyúrták össze egy jellegtelen szomorú képű Adoniszben.

Rendező -Gyerünk Chris most nézz szigorúan a kamerába és vágj szenvedő arcot! Ez az!

Evans - Tessék? Mit mondtál? Kicsit elbambultam.


A film magyar címével ellentétben én hiányoltam némi energiát, hacsak ez nem az ébren maradáshoz szükségest takarta részemről. Talán, ha végig pörög az akció, de még akkor sem... az is kínos lett volna. Esetleg, ha némi csavar akad a történetben, feladom. Nincs kedvem esetlegeket keresgélni, a legjobb szó a korrekt, de semmi képen sem nevezhető jónak, eredetinek meg soha. Már nem szeretem ezt leírni, mégis le kell - egyszer nézhető, könnyen felejthető. Ezen nem segítenek az ismertebb nevek a stáblistán, a legfelkapottabb gyerekszínésznő alakítása, sem a kicsit nagyobb költségvetés, sem a krisnások. A rendező úr, bizonyos Paul McGuigan munkája pedig szóra sem érdemes.

Nekem az a hasonlat jutott eszembe: amikor van egy nevesebb zenekar valami nagy lemezkiadónál és a szerződésük már csak egy lemezre szól. És ezen szeretnének minél előbb túlesni. Becsületes sokszor eljátszott kisiparos munka aminek vége, most már mindenki húzhat a picsába....

Ámen.

10/6 nem is, 10/5

3 megjegyzés:

anyádbogár írta...

gáz egy film, az már szent.
és felettébb szomorú, hogy djimon hounsou a sziget és a véres gyémánt után ehhez a filmhez adta a nevét és a játékát. először azt gondoltam, hogy a sziget fejvadászához hasonló szerepe lesz, de egy óra szenvedés után leállítottam és töröltem a brrip verziót...

csabex írta...

Akkor te jól jártál, én viszont már nem tudok a filmtől megszabadulni. Majd egyszer, ha nyugdíjas leszek, megnézem... :)

Névtelen írta...

mit kerestem, koszonom