2009. december 27., vasárnap

Becstelen Brigantyk - Inglourious Basterds (2009)

Általában véve, egy film mércéje, mikor adják ki a mozipremier után DVD-n. Saját tapasztalataim szerint, a kevésbé jól sikerült filmek sorsa az, hogy alighogy eltelt a mozipremier, már dobják is a dvd-piacra, nyilván a célból, hogy a produceri kassza várt bevételi terveit valamiképpen hozni tudják. Hát valami ilyesmi történhetett a nyár közepén agyonhájpolt Tarantino-filmmel, a Becstelen Brigantykkal. (Eleve, mi ez a nagyzoló 'y' a címben? A szereplők jelleme szerint nemigen érdemelnek ipszilont...)

S hogy miért nem lett kasszasiker és klasszikus ez a film, arra én mindjárt el is sorolok egy pár jó okot. Először is: Tarantinotól az ember valamiért mindig többet vár. Kicsit olybá tűnik, hogy úgy vagyunk mi Tarantinoval, mint az egyszeri olimpiai úszóval, aki megúszott egy új olimpiai csúcsot, majd megúszott egy másikat is, s vitatottan megúszott talán egy harmadikat, majd rajongói táborának segítségével ezek után mindig kievickél a nemzetközi tornára, valódi teljesítmény nélkül, csupán a múlt dicsőségével a háta mögött. De fogalmazhatnék úgy is, hogy Quentin olyanná vált, mint a magyar humorista, aki miután felépítette magát, nem mond vicceset, sem újat, ellenben elvárja, hogy a közönség halálra röhögje magát elnyűtt, unalmas viccein. Tarantino már régóta nem tud semmi újat, meghökkentőt és eredetit mondani, hiába hypolják és fényezik fényesre valagát a fizetett bértollnokok a Pesti Estben, meg az Indexen. Olyan, mint a punkgitárosból lett jazz zenész, kurva szépen szólózik, de már rohadtul nincs élet abban, amit csinál.

Nos, ilyen a Becstelen Brigantik (nálam a nemesi jelzőt ki kell érdemelni), egy jól összedobott iparosmunka, csak azért nem férc, mert felejthető fércet Tarantino csak nagyon nehezen tud összehozni. (Legfeljebb, ha Rodrigez kispajtással együtt dolgozik.)
A sztorit talán már mindenki ismeri, aki olvas indexet, vagy érdeklődik egy kicsit a filmes "popszakma" iránt, de azért röviden: vannak a gonosz zsidógyilkoló nácik, meg vannak a gonosznáci-gyilkoló zsidók. Eddig a filmekben ugyebár, teljesen egyértelmű volt, hogy az előbbi mondatot miképpen kell központozni. Tarantino újítása annyiban áll, hogy a gonosznácikat külön írta, és tett a fenti mondatba egy vesszőt. Így megalkotta a gonosz, nácigyilkoló zsidókat, amellyel persze nekünk, magyaroknak, semmi újat nem mondott, hiszen Magyarországon nagyon is jól ismeretes, hogyan működött a talmudista bosszú a háború után. Tarantino most bemutatta a zsidók ezen arcát Amerikának is, azon nézőknek, akik bizonyra nem tudják, miképp mészárolják le a palesztinokat manapság ugyanezen faj archetipikus képviselői.
A film állítólag tele van utalásokkal, amiket persze kurvára nem ért meg az átlagnéző, csak a vájt fülű, görbe orrú filmkritikus, akinek persze egész nap jobb dolga sincs, minthogy barom összefüggéseket keressen, nyilván azért, mert más, tisztességes munkája nincs. Mindenesetre ezekből az utalásokból én fingot nem vettem észre, pedig láttam már egy pár háborús (és egyéb) filmet. Mi lenne az utalás? A Piszkos Tizenkettő? A tejivó náci? A moziban mészárlás? Leni Riefensthal? A mozitulajdonos szőke zsidónő? Netán a fiktív történelem? Megmondom őszintén, nem tudom, bizonyára buta vagyok és természetesen semmi jogom nincs arra, hogy bármit kritikával illessek, pláne nem az imádott és körberajongott Tarantinot, aki természetesen ebben a filmben is elpuffogtat jópár kilotonna lőszert, bemutatja a saját sablonjait (hull a náci, hull a zsidó és több helyszínen is keresztbe és hosszába is lemészárolják egymást). Mindenesetre nekem egy film nem a lőszerfüsttől lesz kultuszfilm, hanem a jó színészektől és a jól megírt dialógusoktól. S attól pedig, hogy a medve zsidónak nevezett görény szétveri egy bátor, hazafias német tiszt fejét, hányinger fog el, de nem ám a jelenet vérességétől, hanem attól, hogy kinyírtad az elő tíz percben a legfaszább, legtisztességesebb és legnormálisabb karaktert a filmedben, te Tarantinonak nevezett primitív barom, te. Vagy ez már megint valamiféle utalás? Legyél tisztességes, és széttörik a fejed a primitív, gyűlölködő zsidók?

A filmben szerintem egyetlen jól megírt jelenet található, amely valamilyen szinten értékelhető, ez pedig a kocsmai szín. Tarantino szépen, szisztematikusan építi fel a drámai szálat, és érezzük, hogy az idegesség gombócként fekszi meg a gyomrunkat. Idegszálainkat a maximálisra húzzák, mikor az SS őrnagy a kocsma sötét sarkából előtűnik, és rákérdez a németnek álcázott amerikai (brit?) akcentusra. Irányítottan kezdünk kételkedni mindannyian a kémnőben, aki a találkát ott és akkor létrehozta, s várjuk, hogy a szökevény nácigyilkos csendesőrült (Kojak analógiája a Piszkos Tizenkettőből?) mikor kezd el tombolni, mert leöntötték sörrel. A jelenet egyetlen hátránya, és szerintem a rendező gyávasága, hogy a kicsi Maximillian őrmester apukáját a lehazaárulózott kémnő lövi le, s nem pedig a brigantik hajítanak le fentről az alku végén egy kézigránátot. Mégis, hogyan venné ki magát, ha a becstelen brigantik tennék árvává a kis Maxot... Ez bizonyítja, hogy bár ezt a filmet ezzel hájpolták, Tarantino sem tudta eldobni a kliséket, amelyeket Hollywood zsidó urai tettek mindannyiunk fejébe, mely szerint a zsidók ártatlanok, de legalábbis valahol jószívűek, míg az ellenük fenekedők mind alávaló, mocskos gyilkosok.

A végén persze lemészárolják a nácikat és győz a jó, a rossz ellen, ahogy mondani szokás, és még a főszereplő is kap egy letörölhetetlen jelképet. Na, ezért nem szabad eldobni a náci egyenruhát sohasem, hanem büszkén viselni, márcsak azért is, mert a zsidó brigantik szemében mi mindörökre nácik maradunk. Akkor is természetesen, ha magunk nem vagyunk azok.

Hans Landának azért adnék így utólag egy tanácsot: létezik plasztikai sebészet is a világon...

A film maximum egy 5/10 - egy elsőfilmes talán többet is kapott volna.

Honlap: http://www.becstelenbrigantik.hu/
(Ez utóbbit mindenképpen nézzétek meg, mert nagyon hightech.)

Ui: Fenntartom, hogy a film egyetlen pozitív szereplője az a bátor német tiszt volt, akinek az egyik zsidó barom szétverte a fejét bézbólütővel. A faszikám kurvára megérdemelte a Vaskeresztet.

5 megjegyzés:

csabex írta...

Tarantino-ról folyton az most a suskus, hogy túl sokat vársz tőle, magas a mérce..stb... Ne bassz, hát ő tette magasra azt, a "Ponyvaregénnyel". Akkor az csak véletlen volt? Van ez így. Ez a film pedig csak egy ócska 70-es évekbeli exploitation-utánzat. Nézzétek meg az "Ilsa, az SS nőstényfarkasa", vagy az "SS Orgy" című filmeket!!!

(dj) matiné írta...

Két dolog van; egyrészt Tarantino, és az ő nemzetközi reputációja - ebben a tekintetben akár egyet is érthetek a cikkben leírtakkal, ami viszont nem feltétlenül Tarantino önhibája, hanem a buta média hype jellemzője. Szerintem, ha lehámozzuk a hype-ot, egy szórakoztató, önmagát kicsit sem komolyan vevő, mondjuk úgy "háborús kalandfilmet" kapunk, naná, hogy nem 10/10, pláne nem a magas-művészet kritériumai szerint értékelhető örökbecsű munka, de hát nem akart az lenni szerencsétlen. Csak egy "mozi", és mint olyan, szerintem jobbára, felejthető, ám amíg tart, szórakoztató.(Ez esetben ez amúgy kb. műfaji kritérium.)

Mindehhez viszont nettó antiszemitizmust fűzni, olyan kitételekkel, hogy
"hogyan működött a talmudista bosszú a háború után", "ugyanezen faj archetipikus képviselői", meg hogy "a vájt fülű, görbe orrú filmkritikus - hát barátom, az szimpla köcsögség. Csuda tudja, de szerintem kár érte, hogy ilyenekre adod a fejed.

Briko írta...

(dj) matiné!

Tipikus nézet a tiéd! Egy zsidó vagy egy zsidó seggnyaló nyugodtan lehet politikailag inkorrekt (mint ahogy az egész IB az), de egy fehér, európai ember nem.
Zsidózni csúnya dolog, a rasszista, antiszemita jelzőt osztogatni meg szép? De érdekes...
Na mind1, éljen a tolerancia, vesszen a fehér ember!

Enkidu írta...

Bazeg, olyan kritikát írok, amilyet akarok. :)

Névtelen írta...

sokat tanultam