2009. november 14., szombat

Űrkommandó - Space Marines (1996)



Egy kedves kollégámtól kaptam ezt a DVD-t.
Mióta megnéztem, azóta töröm a fejem: vajon mivel sérthettem meg ennyire? A büntetés példaértékű, legközelebb vigyázok, és nem fogadok el gyanakvás nélkül semmilyen ajándékot. Egy egészen kellemes délutánt töltöttem el a tv előtt. Aztán végignéztem ezt. Az első fél óra nem volt hatástalan; izgatottan fészkelődtem az ágyamon fekve. Hogy mikor lesz már vége?
Itt van ez a Robert Moreland, aki rövid kis forgatókönyvírói pályafutása alatt elkötelezte magát a sci-fi mellett, (lásd jelen értékes műremekét), és még olyanokban ereszthette ki a fantáziáját, mint a „Csimpilóták”, vagy a „Thunder Pig”, amelyben egy szuperhős malac menti meg a veszélyben forgó bolygót. Hát nem fantasztikus? Első szárnypróbálgatása volt ez a kis csoda, az „Űrkommandó”. Nagy jövő áll még előtte, most látom, 2010-re készül az „Emo Boy” című filmje. Jaj. Rendezőnk (John Weidner) sem az az agyonfoglalkoztatott direktor, ahogy elnézem, talán nem véletlenül, bár annyira sok mindenről ő azért nem tehet, az alapanyag adott volt, egy rakás szar, na nesze, ebből építs várat, haver!
Alsós tagozatban még jómagam is kreáltam magamnak szórakozásból fantasztikus történeteket, ez valószínűleg az azóta számomra elviselhetetlenné vált „Star Wars” trilógia elvitathatatlan hatása. Gyermeteg kitalált történeteim (volt időgépes, űrhajós) ennek a filmnek a sztorijához képest bonyolult „Alapítvány”-sorozatnak tűnnek, pszichohistóriástól, Harri Sezlonyostól. Lássuk mit is dobtak össze nekünk.

Gyerünk bébi, forgasd meg a rakkendrollt, imádom ezt a munkát!”

Mint az kötelező, a kezdetek kezdetén egy űrhajót tekinthetünk meg az űrben, ahogyan lassan elhalad. E nélkül nincs sci-fi, ugye. A három pilótán kívül, akik egy kis szobában ücsörögnek villogó asztalok mögött, még velük utazik az „Egyesült Bolygók” miniszterelnök-helyettese is.(Vagy a fasz tudja visszaidézni pontosan a pozícióját, annyira mélyen nem vésődött belém az egész.) A teherűrhajó rakománya pedig a hírhedt utrinium! (Ezt leírtam közben, nem gondolod, hogy ez megmaradt bennem?) A legkönnyebb ezekben a történetekben kitalálni valami új ásvány-csodaszert, amely maghasadástól-univerzumrobbanásig, hajtóanyagtól-adiabatikus kaloriméter segédanyagig mindenre jó, és már meg is vannak az alapok. Jelen esetünkben kurva nagy robbanásra alkalmas a cucc, és persze, hogy a gonosz űrkalózok fenik rá kétes tisztaságú fogukat. Ahogy megemlítik később: az utrinium ezen kívül jó még „ellenanyag-üzemanyagként” is. Nem semmi, mi?
Meg is érkeznek a rohadékok, és rövid úton elfoglalják a hajót. Mondjuk nem valami nagy művészet. Megtörténik az ilyenkor kötelező irányítópult-szikráztatás is és a hátravetődések. Kalózunknak fél szeme van, hülyét kapok, csoda, hogy falába nincs. Hát nem. Neki nincs, de fővezérének a gonosz gonosz gonosz Fraser kapitánynak viszont vasmerevítős lába van, jelzésképpen, hogy ez lesz a jövő falába. Ráadásul úgy néz ki, mint a három testőr közül valamelyik, pedert-sederített bajuszával és kis szakállával. Igazi anakronisztikus jelenség.
Elrabolnak mindent, a csodaanyagtól a főmuftiig, akiért váltságdíjat követelnek. Itt jön a képbe a 8-10 tagú tengerész-kommandó. (Űrtengerész-űrkalóz, jó hogy nem űrcowboy meg űrindián…). Nagyon kemények, természetesen vezetőjük „hölgyeimnek”-szólítja őket, valami ősi íratlan törvény alapján, mely szerint az elit-alakulatoknál kötelező ez a keménygyerek szleng. Vagy tényleg buzik. Ők kapják azt a feladatot, hogy túszt-szabadítsanak. Rendkívül kidolgozott stratégiájuk van: leszállnak a bolygóra, ahol fogva tartják a fickót, odamennek, kiszállnak a páncélkocsiból, és nekimennek egy egész hadseregnyi űrkalóznak gépfegyverrel.

Jól van rohadékok, jönnek a tengerészek!”

A roham során, bármilyen hihetetlen is, elhangzik egy olyan mondat is: Kapitány! Úgy tűnik, föld-levegő lézert zsákmányoltak!”. Majdnem leestem az ágyról, föld-levegő lézer, nabazmeg! A harc során elveszítenek egy embert, aztán amikor már nyerésre állnak, visszarendelik őket… Van lassított felvételen bajtársát támogató katona, pátosszal teli felemelő zenével, hogy megdobogtassa a szíveket. Ennél elcsépeltebb nincs is.
A jövő ugyanolyan fos, mint jelenünk: ott is majd a sok bürokratikus szabály-buzi parancsol majd, ők rendelték el a visszavonulást, hogy majd diplomatikus úton megoldják a zűrt. Ezért a kőkemény és tapasztalt Zack Delano-t diplomatának álcázva egy karótnyelt nővel, meg egy faszival visszaküldik egyezkedni. Logikus lépés, naná, hogy rábasznak, és most már három túsza is van a gonosz gonosz gonosz Fraser kapitánynak. Nem sokáig, ugyanis a jövőben ruhaszárító kötéllel kötözik meg a foglyokat, akik hogy-hogynem kiszabadulnak ketten. A csaj és a főhős, akik hírtelen addigi utálatukat elfeledvén már jópajtásokká válva menekülnek. Azt hiszed ez meglepő jellemfejlődés? Ez semmi, mert később a bürokrata, pacifista „nem-fogok-fegyvert-a-kezembe” –csaj már vígan vérengzik gépfegyverrel a kezében. Fraser kapitány tervét azonban nem tudják egyelőre keresztülhúzni, aki a harmadik fogolyba belepakoltatott 1 kiló robbanóanyagot, hogy aztán az „Egyesült Bolygók Szövetségének” a főhadiszállását felrobbantsa, ha nem kap egy pár kiló aranyat. De nem kell izgulni, tadamm, jön a vég, mindenki elégedett és boldog, de főként én, hogy túlestem rajta végre.
A „Rózsaszín flamingók” című borzalomhányadék filmet már többször is megtekintettem, ami extrém dolog, de ezt nem bírnám, lévén szórakoztatófaktora a nulla környékén. Minden lopott, a karaktereket milliószor láthattuk a hülye második világháborús és kommandócsoportos filmekben, az újonc, az érzékeny feka, az okos katona, a megfontolt de férfias hős, és a szigorú, de embereiért aggódó parancsnok. Mindez most az űrbe ültetve, egy űberlapos sztoriba. Néha ugyan megfordult a fejemben, hogy ez tulajdonképpen egy gyengébb humorral ellátott vígjáték, de aztán a drámainak szánt jelenetek bénasága rádöbbentett, mindezt komolyan gondolták. Bár néha tényleg mintha megcsillant volna némi poén, ezeknek általában a gonosz kapitány volt a forrása, aki igazi hülye pózer. A jófiúk nem viccesek, olyan szárazak, mint egy darab tapló. A megvalósítás is furcsa, néha még dobtáras gépfegyver is feltűnik, abban a jövőben, amelyben űrhajók száguldoznak a csillagok között, na és persze föld-levegő lézerrel harcolnak. A színészekről nincs mit mondanom.
Egy szó mint száz: nem javaslom végignézésre, csakis pihent elméknek és részeg asztaltársaságoknak.
10/1


Trailer-t meg nem is találtam hozzá. Valahogy sejtettem.

Nincsenek megjegyzések: