2009. július 5., vasárnap

Péntek 13. - Friday The 13th (2009)


Nemrég megkaptuk, hogy mindig csak régi filmekről írunk. Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig arról nem tehetek, hogy manapság olyan szar múvikat készítenek, hogy nemhogy írni róluk, de megnézni sincs az embernek kedve.
Engedvén a közvélemény nyomásának, haha, íme egy majdnem friss mozi, ebből az évből, ráadásul már éppen ideje volt megnéznem, hogy mit műveltek Jason-nel. Nem hinném, hogy a nosztalgia vetette elő a sufniból a jó öreg Péntek tizenharmadikát, attól tartok inkább a biztos lóra tevés klasszikus példájával állunk szemben. Most készülnek ugyanis a „Rémálom”, „Predator”, „Alien” és egyéb nagy sikerek folytatásai, előzményei, újraforgatásai, meg minden, amit egy rókáról le lehet még nyúzni. Már nincs új ötlet, nincs lendület, válság van minden tekintetben, hát előcibáljuk azt a tehenet, amely fix, hogy tejelni fog. (Figyelitek, mennyi állatos példa: biztos ló, róka és tejelő tehén…)
Mármost ezt nem panasz, bármennyire is úgy hangzik, inkább egy helyzetelemzés. Mindaddig örülök, amíg némileg tisztelettel nyúlnak ezekhez, és nem basszák el alaposan a klasszikusokat. Jelen esetünkben az elemzett alany nem sokat adott, de nem is vett el semmit a mítoszból. Csak egy plusz rész, amely ráadásul figyelmen kívül hagyja a legelső után következő folytatásokat, és rögtön onnan indul.
Fiatalok egy csoportja az erdőbe indul szexelni, meg füvezni. Már megint itt tartunk, de most komolyan vazz, egyszer már megnézném, hogy öregek egy csoportja indul az erdőbe szalonnát sütni és orvosi recepteket cserélgetni. Na szóval, ezeket a sablonfigurákat Jason természetesen rövidúton lemészárolja, és kurvára nem kár értük, főként a szilikoncsöcsű ribancért, mi a francért kell huszonévesen műanyag mell? Legutolsó áldozata azonban hasonlít az anyjára, ezért őt csak elraktározza, nem öli meg. (Ez az anyád vagyok Dzsészön már mintha el lett volna lőve eccer…) Ezt persze csak később tudjuk meg, de azért én elárulom. Telik-múlik az idő, és újabb vendégek érkeznek a Kristály-tóhoz. Egy motoros, Clay, aki eltűnt nővérjét keresi, Malvint. Akarom mondani Whitney-t. Na ő az, akit Jason láncra verve tárol. Összefut egy brigáddal, miközben eltűnt nővére képét ragasztatná ki a boltban. Igazi seggfejek, kezemet dörzsölve vártam, hogy a mi mumusunk lemészárolja őket. Van köztük mindenféle benetton-szín, mint a jehova tanúi katalógusokban, mert Ámerikában elkerülhetetlen, hogy egy néhány fős brigádban csak fehér emberek legyenek a tolerancia jegyében. De unszimpátiánkat nem csak ezzel vívják ki, hanem viselkedésükkel is, főként vezetőjük, a kőgazdag Trent, aki igazi gyökér. Apja nyaralójához igyekeznek, és nője (?) rögvest úgy érzi, hogy a testvérét kereső fiatalemberrel viszonyt kell kezdeni. A kapcsolat azonban nem fog kiteljesedni (azaz nem dugnak), mert bizony közbeszól majd Dzsészön.
Megtekinthetjük a juppi-életmód kellékeit is később, luxusnyaraló, dzsip, kishajó, és kicsinyeskedés. Trent „igaz barátai” nagy barmok, és figyelmeztetése ellenére elkötik a motorcsónakját, és ezáltal elhaláloznak. És még sokan, ahogy az kötelező egy slasher-ben. Bár nekem ennek ellenére elég „vérszegénynek” tűnt, mintha próbáltak volna inkább másra helyezni a hangsúlyt. Gondolom a feszültségre és az izgalomra. Mit ne mondjak, a film közepéig ez nem különösebben ment. Onnantól belendülnek a dolgok, és igen fantáziadús halálesetek is történnek. Clay és Trent nője felfedezőútra indulnak, majd ráébredvén, hogy valami nagy gáz van, bemenekülnek a marha nagy nyaralóba, és fekete szereplőnk hősként indul sárga barátja megmentésére, mire Jason egy gyönyörűszép dobással hátbaveti egy fejszével. Feledhetetlen pillanat, ahogyan a kamera kíséri a forgó-suhanó szerszámot. Aztán hősünk (miért, ki lenne más a hős, a lúzer kis nyafogó balfaszok?) meglátogatja a menedékként számon tartott apartmant, hogy egy kiérkező rendőrt is megöljön, majd nekiálljon leszámolni a maradék túlélőkkel. Hogy ez mennyire sikerül neki, azt meglátjátok.
Marcus Nispel neve nem ismeretlen a horror-rajongók körében. Ő rendezte ugyanis a „Texasi láncfűrészes” remake-jét, amely remek lett. (Ő fogja a Conan remake-et is készíteni, de Schwarzenegger nélkül mehet a levesbe…) A videoklip-direktor most újabb klasszikust kapott, de ez már nem olyan kiemelkedő munka, mint a másik. Látszik, hogy valami új ízt akart adni a dolognak, bár a történet, ahogy várható volt, nincs agyonbonyolítva Nem is vártam valami csavaros történetet, de azért a mai igények kicsivel magasabbak, mint a ’80-as években. Bár, nagyon lehetséges, hogy csak én vagyok hülye, hiszen egy slasher-ben azért mégiscsak elég mellékes a történet valamilyen szinten. A színészek meg sikongatnak, meg hullanak, Trent pedig kiemelkedően teljesít, ami azt jelenti, hogy nagyon durva módon halálozik el.
A lényeg a lényeg: egy újabb rész, bár kissé eltér a többitől, modern ízléseknek megfelelővé varázsolt alkotás, de kövezzetek meg: nem szeretnék folytatást. Ez is megvolt, és legyen elég ennyi. Be lett bizonyítva, hogy 2009-ben is lehet folytatni a Péntek 13.-at, nem csak a Freddy-vel harcoló faszságnak van létjogosultsága. Sajnos Jason nem volt önmaga, ha szabad ezt mondanom. Hiányzott a gyilkológép, az ikonikus mészáros, aki robotmód mozog, akinél magabiztosabb élőlény nem is létezik. Valahogy elveszítette a „tartását”, megy, gyilkol, de ez nem a mi kedvenc tömeggyilkosunk. Viszont kapunk feszültséget, noha néha túlzásba vitt unalmassá váló percekké válik egy-egy momentum. A képek néha annyira túlzsúfoltak, hogy keresgélnem kellett rajta a lényeget.
Érezni a tiszteletadást, nem egy „Rob Zombie”-féle „kurváramegreformáloméselbaszom”-féle hülyeség. Ha belegondolok úgy igazán, nem tudom mit vártam, és mit tennék én a sorozattal, de engem nem is fizet senki az ötleteimért, ezért ne is várjatok semmit. Az alkotókat viszont megfizetik, ehhez képest egy közepesnél nem sokkal jobb folytatást kaptunk. Nézd meg, ha rajongó vagy, de ne számíts valami nagy durranásra.
Jason újra él, de ezért nem volt annyira érdemes feltámasztani.
10/6

Nincsenek megjegyzések: