2009. január 31., szombat

The Signal (2007)



A kísérleti filmekkel nehéz az ember dolga, mert vagy nagyon elvontak, esetleg full szar a minőségük és akad olyan is, ha csak egy pillanatra becsukod a szemed már elvesztetted a fonalat. A kvalitás a legtöbb esetben összefügg az anyagi problémákkal (ki akar pénzt beleölni egy eleve veszteséget termelő moziba), azonban ha mégis valami hatalmas csellel sikerül producereket találni, akkor sikerülhetnek kellemes meglepetések is

Adott három tehetséges fiatal rendező, akik ebben az alkotásban 3 fejezetre osztották a művüket. Állítólag egymástól tök függetlenül forgatták le részeiket, ami persze egy történetté állt össze. Szóval három rendező, három szegmens. Ez még nem lenne nagy dobás, esetükben azonban ez egy horror-film.

Bemelegítő képsoraink alatt megcsodálhatjuk menyire szar érzés egy szadistának kiszolgáltatva lenni. Több hölgy van a sufniba zárva, mint kerti szerszám. Odakünn a fák alatt, még látótávolságon belül, a kedves hentes éppen mészárol egy másik áldozatot. Több mint kellemetlen. A szabadság látszólag, csak pár lépésnyire van….

1. adás.
Őrült szerelemben.

Mya és Ben, a hűtlen pár arra ébred, a tv magától bekapcsolt (ez nem nagy kunszt), de az esti híradó helyett csak furcsa vibrálást meg fényeket ont. A telefonokból is csak statikus zörej a megszokott búgás helyett. A pannon kikapcsolta az előfizut gondoltam, vagy valami sokkal misztikusabb áll a háttérben. Észrevettétek, hogy az amerikai nők szex után mindig melltartóban vagy pólóban alszanak, és csak a pasik meztelenek? Szóval Mya a hűtlen, minden érvelés és nyáladzás ellenére hazaindul férjéhez. Az út viszont nem a szokásos monoton autózgatás. A parkolóban talál egy sérült embert, hazaérve a lakás előtt is mindenki furcsán feszült. Otthon sem a család meghitt csendes békéje várja,helyette apa hazahozta a haverjait sörözni, parti van készülőben. Itt is a tv-ben az a fura jel van a megasztár helyett. Apa jó közelről meg is bámulja az lcd-t, minek következtében picit nyomott lészen a hangulat. Lewis, anya férje elveszti a kontrollt és lakberendezőnek áll baseballütővel. Nem mellesleg közben szétcsap a cimborák között is, ha már nála az ütő. Mya a folyósóra menekül, ahol már dolgozik egy bakkattant kollega egy bazi nagy metszőollóval. A szomszéd csaj, akihez bekopog segítséget kérni, na ő sincs már csúcsformában. A helyzetet gyorsan orvosolja Dr. Metszőollós. Mindenki megzuhant teljesen. Szerencsére hősnőnk egy asztal alá bújva megmenekül, hehe. Igazi horror.

Másnap reggel felkerekedik, hogy megvalósítsa dédelgetett álmát a szeretőjével. Egy túlélővel összefutva megtudjuk, az utcán is nagy mészárlás volt. Elkezdődik a menekülés. Hősnőnk gyorsan egyedül marad.

2. adás
A féltékeny szörnyeteg.

A történet a 40. perc környékén érdekes fordulatot vesz. Az eddig komoly horror átcsap fekete humorba. Elég beteges és nagyon vicces. Érdekes elgondolás. Nekem tetszik. Picit zavaró, ám ugyanakkor mégis kellemes ez az éles váltás. Az addig Mya életére törő gonosz férj, hirtelen központi figura lesz. Az egész jelenet kibaszott komikus, vagy inkább abszurd. Csak itt az átlagnál sokkal brutálisabbak és morbidabbak a szereplők. Negyedóra móka után úgy tűnik el ez a fázis, mint amilyen váratlanul jött. A komikum átmegy felismerésbe, a felismerést felváltja a brutalitás. Érdekes átmenet. Én meg csak ültem letaglózva.

3. adás
Menekülés Terminusból.

Ez a fejezet Ben-ről, a szeretőről szól. A film, ha nem is talál vissza a mókás kitérő előtti mederbe, de rendesen megy a maga által kezdett út mentén. Lesznek csomókban álló véres hajak, bedagadt arcok, (jellemábrázolások?), no meg egy beszélő levágott fej. És sok vér rendesen, mégsem megy semmi a film rovására. A hiányok kiegészítik a hibákat, még ha nem is fedik el. Sodor minket a történet. A film végére marad elég kraft.

Én szeretem ezt a világvége utáni hangulatot. Ráadásul ennek a filmnek van kezdete és (majdnem) vége. 3- részre bontva. 3 alkotó keze munkája, mégis van egység. Van kapocs. Gondolom nagy hatással volt rájuk Tarantino és Guy Ritchie. Nem hanyagolandó tény, hogy a zene is fasza. Kellemes meglepetés. Számomra ez a tavalyi év meglepetés horror-filmje és egy jó ideje a legjobb, amit láttam. Persze ez csak az én véleményemet tükrözi.

Ha mindenképpen hasonlítanom kell más filmekhez, nekem először a "28-nappal később" jut eszembe, az első fejezet hangulata miatt. Más helyeken is párhuzamba lehetne állítani a kettőt, de minek. Annyi dicséret után egy kis negatívum is. A kép nem a legélesebb, sőt néhol gagyi. Sok helyen nem az alkotok profizmusa kerül előtérbe, pedig úgy hírlik, értik a dolgukat. A film végére belőlem is előtört az értetlenség, ha a jel hatására mindenki, aki érintkezett vele, dühöngő őrült lett, akkor főhőseink meg miért nem? Előferdülnek más kisebb hibák is, de ezeken kár lenne lovagolni... Remélem egyszer majd valakinek bevillan, hogy esetleg lehetne szinkront is dobni a filmre. Szóval, nem figyelembe véve a kisebb hibákat és nem feledve a tényt, miszerint ez nem egy hollywood-i film, és osztunk-szorzunk akkor egy kurvajó filmet kapunk, mert megérdemeljük….

10/9


Nincsenek megjegyzések: