2008. november 6., csütörtök

Sokkoló - Shocker (1989)

Egy film abból az időkből, mikor a tv távírányító akkora volt, mint egy féltégla (bizony, még Amerikában is). Adva vagyon a régi motorosnak számító Wes Craven. (Rémálom az Elm utcában, Sikoly...) Igaz mára már az ő neve sem olyan fényes,mint anno, de manapság semmi sem olyan könnyű. Napjainkban egy hobbi kis iskolás-szakkör komolyabb filmeket tud összerántani a sufniban, igaz a minősége is olyan, mint egy papír Ikea bútornak. Nem akarom nagyon fényezni, de Craven-nek voltak jó pillanatai. Ez az eset még a videokazettás hőskorban történt. A pontos dátum 1989, keresgéltem és sok helyen 1984 van feltüntetve, lehet tévedtem. (Az 1989 a helyes: a szerk.)

Szóval a történet. Egy sorozatgyilkos szedegeti áldozatait, az emberek hullanak, mint a lyukas tejfogak. Jonathan Parker a szépreményű középiskolai futballjátékos szerencsétlen módon beveri a fejét. Innentől kezdve megváltozik valami. Barátnője óvatosságból hazakíséri (de én be nem mennék ilyen rémálom az Elm kinézetű utcába - ugyanaz a hátborzongató érzés, mint a Freddy-s filmekben...) Meg is lesz a baj, hazaérvén a családot meg éppen mészárolja valami sánta sorozatgyilkos. Csak vicc, mert ez egy rémálom volt, de én már sejtem, valóra válik és különben is ilyenkor mindig ez szokott lenni. Jonathan felébredvén gyönyörű álmából még gyönyörűbb kedvese karjaiban,már érzi nagy baj van, csörren a telefon (hátamon feláll a szőr). A rendőrség, pontosabban Jonathan faterja az. Mint az álomban, pontosan úgy csapott le Pinker, a sánta. Hősünk kiborul. Később nagy nehezen beleveri az apja értetlen fejébe, mit is látott álmában. Zsaruk vonulnak a sántához, bár ne tették volna, gyorsan elfogynak (nem lefogynak,elfogynak!). Sőt, a gyilkos még sikeresen kereket is old, vagy inkább csak lassan elsántikált, de a mondás is megmondja: gyorsabban utolérik, mint a sánta kurvát.
Hát, így nehéz visszailleszkedni a rendes kerékvágásba: rossz előérzet, eltűnt sánta, mínusz három családtag. Bocs, négy, mert Jonathan nőjét is kivéreztette a killer, amíg számolgattam az elhunytakat. Vagy lassan számolok, vagy tényleg pörögnek az események. Igazi szép pofára esés, én arra tippeltem volna, hogy a végén ketten maradnak csak életben. Persze súlyos sérülésekkel, de túlélik, erre tessék, jön egy sánta, hát így nem lesz happy endre, basszus.

Rövid közjáték, Jonathan újabb álmának köszönhetően elfogják a gonoszt.(Ugye, megmondtam.) Sebtiben végrehajt valami szertartást. Mán megen' ezek az okkultisták! Pár voltot magába vezet, de ez nem elég szeretett sántánknak, mert rohadt gyorsan villamosszékbe is pattan. Na jó, odaültetik. Itt történik egy kis gikszer, de csak elpatkol és még az utolsó szó jogán bevallja, igazándiból ő Jonathan igazi, az egyetlen apukája. (Luke én vagyok az apád,khöööö) Ja, nem, ez egy másik eposz.
Aztán következik egy Dévid Merlinit megszégyenítő szökés, ugyanis a Pinker már nincs testhez kötve. Bárkibe átvándorolhat, akihez hozzá ér. Az egyetlen gyanús jel, hogy az éppen elfoglalt test is húzza az egyik lábát. Tehát nincs más dolog, keresni kell azt, aki valami rosszban sántikál (bocs, ezt nem bírtam kihagyni).
A film vége felé elég komikus a jelenet, de a jó fajtából, csak somolyogtam a jó és a rossz párharcán.

Volt egy-két dolog, ami a mai szemnek kissé viccesnek tűnt , de gondolom ez az idő számlájára írható, majdnem 20 éves a film,ha ma készülne el ,biztos más lenne az emberek fogalma a jó horrorfilmekről. Igazából azt sem tudom, hogy egyáltalán horrornak lehetne-e nevezni a Sokkolót. Craven, itt is játszik az álom dolgokkal, emiatt sokan párhuzamot is vonnak a rémálom filmekkel. Pedig fasza kis film.
Akkor számoljunk! 1-2-3-4-5 azaz 5 pontot adok. Meg még négyet, csak azért mert igazi mester munka. Az annyi mint 9 pont.



Nincsenek megjegyzések: